"Van sorszáma, vagy csak úgy itt ül?" - szegezte nekem a kérdést az okmányiroda munkatársa az ablaka mögül, negyedórával az előre kapott időpontom után. Igen, tulajdonképpen hobbiból járok hivatalokba. Különben nem lenne témám, amiről írjak.
Szolnokon, fényes nappal, el lehet lopni három disznót, és azzal valószínűleg átkocsikázni a városon. Ez nem egy burleszk film, hanem a komor valóság. Ahol ez megtörténhet, ott a helyi rendőrség vezetőjének más elfoglaltság után kellene néznie. Javaslatom is van, hogy hol.
Bezárni, megszüntetni, lebontani mindig kellemetlenebb, mint megnyitni, megalapítani, felépíteni. Már csak azért is, mert előbbi esetekben magyarázkodni kell, az utóbbiaknál viszont ünnepelni lehet. Jut eszembe a szolnoki oktatási intézmények átszervezéséről.
Hány olyan esetet tudnak felsorolni, amikor egy politikus és a szolgálati autója került terítékre? Ugye! Nem mondhatjuk, hogy ez senkit nem érdekel. Érzékeny téma. A megelőző hadművelet, az őszinteség pedig célravezetőbb, mert nálunk mindig, minden kiderül.
A világ első közlekedési jelzőlámpáját 1868-ban helyezték üzembe. Magyarországon 1926-ban kezdett működni az első. Hogy Szolnokra mikor telepítettek először ilyet, nem tudom, szerintem legalább negyven éve. De hogy a működtetésük a mai napig gondot okoz, az biztos.
