A Várkonyi tér névadójának szobra mögött - ami a Szántó körút elején áll - bő 45 évig volt egy tábla, ami némi magyarázatot adott arra, ki is volt Várkonyi István. Nem volt túl informatív, de némi eligazítást mégis lehetett olvasni. A társasház hungarocelezése azonban eltüntette. Reménykedtem, hogy a munkák végén visszakerül, de úgy tűnik, ismét szegényebbek lettünk egy emléktáblával.

Bő száz éve a város egyik legfelkapottabb találkozóhelye volt. Ma Szolnok egyik szégyenfoltja a Szapáry utcában álló Grand Hotel. Megmenthetné valaki! De addig is érdemes lenne rá vigyázni.

Van a belvárosi Mészáros Lőrinc utcában egy furcsa, magára hagyott járdaszakasz. A nagy posta után, a néhai telefonközpont épülete és udvari bejárata között. Ami mellett egy betonmellvédből kinövő "domb" van. Ezen a magányos járdán hosszú ideje csak gyűlik a lehullott levél, dagad a a massza, lassan olyan, mintha szivacson járna ott az ember. Előtte, után tiszta a járda. Az a rész senkié?

Szolnok egyik legszebb részén, egykor a város jelképének számító Tisza szálló gyógyfürdőjének a tetején, a tavaszi napsütésben cipők száradnak, amiket egy távolról érkezett vendégmunkás őriz mobiltelefonozva, aki minden bizonnyal valahol ott lakik, ahol valamikor gyógykezelések zajlottak. A kép címe nyugodtan lehet: Szolnok 2023. Nem a családjától távol dolgozó melóssal és nem is a kimosott cipőkkel van baj. Ha még van baj egyáltalán. Vagy nem velünk van a baj, mert ez baj.