2025.10.14. (kedd)

Nem ajánlható

Nem ajánlható

Dátum:

Az elmúlt két évben lényegében nem készült magyar film. Koltai Róbert Magic boys című alkotása láttán azt kell mondani: hála az égnek. Ezt a filmnek nevezett valamit sem a világhírű színészek, sem a Pindroch-Szabó Győző páros, sem az egykor jobb filmeket készítő Koltai nem menti.

A Tisza Mozi legnagyobb termében, pénteken este ketten ültünk Koltai Róbert legújabb filmjén. Minden bizonnyal nem azért, mert a filmet meglepő módon az országos premierrel egyszerre már Szolnokon is elkezdték vetíteni, avagy amiatt, hogy ugyancsak kivételesen, két helyi moziban is játszották. Az ok inkább az lehetett, hogy az elvakult, minden magyar filmnek esélyt adó nézőkön kívül erre a filmre senki sem kíváncsi. Tegyük hozzá gyorsan, teljes joggal. Koltai Róbert legújabb alkotása ugyanis kimeríti a vizuális bűncselekmény legsúlyosabb tényállását, amiért az lenne a minimum, hogy hosszú évekre eltiltsák a filmkészítéstől.

A Magic boys legnagyobb problémája, hogy nem sikerült a történetét kitalálni. Vagy a forgatókönyvírásnál még megvolt, csak a vágásnál veszett el. Mindegy, a lényeg, hogy iszonyatosan zavaros a két világhírű szereplő által formált figura minden mozzanata. Egyszerűen nem lehet kibogozni, hogy kik ezek, mit csinálnak, mi a konfliktus tárgya, mit akarnak és mit nem. Az elég gyenge magyarázat lenne, hogy kellettek a két szerencsétlen pezsgőgyári munkás chippendale-es szerepeltetéséhez.

Persze, ne legyünk igazságtalanok. Az iszonytatosan gyenge lábakon álló sztorihoz kiválóan illik Koltai Róbert idióta szerepformálása. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy valamikori remek színész közönség elé enged ilyen teljesítményt. Bárgyú, ezerszer látott arckifejezések, semmitmondó szövegek, bicskanyitogató, primitív kisember pózok. Esküszöm, vagy a közönséget nézte Koltai teljesen hülyének, vagy elvesztette minden arányérzékét. Vágás közben kellett volna ollót ragadnia, és a film minden darabját miszlikre aprítania.

És ehhez nyugodtan csatlakozhatott volna Pindroch Csaba is, aki élete leggyalázatosabb alakítását nyújtja.

Tudom, hülye dolog Ajánló rovatban olyasmiről írni, ami egyáltalán nem ajánlható. De meg kell tennem, mert a megszűnőben lévő magyar filmkínálat láttán mással is megeshet, hogy pénzt ad Koltai Róbert legújabb förmedvényéért. Ne tegyék! Inkább ücsörögjenek másfél órát otthon a sötét lakásban és bámuljanak ki valamelyik ablakon. Esküszöm, nagyságrendekkel épületesebb élményben lesz részük.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Nyolcvan év tizenkilenc pillanata

A fotóművész és a műkedvelő fotós között éppen csak egy pillanat a különbség. Amit az előbbi észrevesz, és azonnal úgy örökíti meg, hogy az a felvételén aztán hosszú történetté válik. Akinek több ilyen történetté váló pillanata van, annak érdemes kiállítást rendezni, és a képeit nézegetni.

Ezt miért lehet?

Amennyiben egy rendező a régi, szocialista autók használatával próbálja a lepattantságot érzékeltetni, filmje poénalapjának pedig a lecsúszott figurák ölébe hulló vagyon észnélküli elköltését tekinti, akkor nyugodtan feltehetem a kérdést: ilyen alkotó miért kap egyetlen fillért is a közös kasszából?

Kívülálló nosztalgia

Röhögtem volna negyedszázada, ha azt jövendölik, hogy majd egy zöldre festett ZUK kisteherautót fogok a legtöbbször körbejárni egy veteránautó-kiállításon, és a Mercik meg a Cadillacek helyett a fehér Zaporozsec fogja megdobogtatni a szívem. Változik a világ.

Duna-parti álom

Ha az itthon is nagy népszerűségnek örvendő La La Land (Kaliforniai álom) egészen az Oscar kapujáig menetelhetett, akkor az elriasztó című Pappa pianak dobogóra kell kerülnie a magyar filmek idei nézettségi versenyén. Nem bánják meg, ha jegyvásárlással Önök is besegítenek.