2025.08.27. (szerda)

Nem furcsa pár

Nem furcsa pár

Dátum:

Látszólag két férfi, két régi barát ideiglenes összeköltözéséről, a valóságban a hétköznapi, több éves, normális párkapcsolatok nehézségeiről szól nevettetve a Szín-Mű-Hely idei első bemutatója. Kiss József Furcsa párja egyáltalán nem fura, sőt inkább ismerős, ahogy a kényszeredett kacajok is.

Kétség nem férhet hozzá, hogy Neil Simon az elmúlt bő fél évszázad egyik legjobb színpadi szerzője. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha bármelyik világsikerét műsorra tűzzük, akkor hátra lehet dőlni, mert nagy baj már nem történhet. Neil Simon ugyanis csak az alap – annak persze kiváló -, amire színészekből, színészmesterségből és rendezői gondolatokból, mondanivalóból lehet építkezni. Szerintem Neil Simon legjobb darabja is elrontható, megbuktatható, ha a helyben hozzáadható dolgokból bármit elspórolnak, elmismásolnak.

Nem tudhatom, Kiss József, a szolnoki Furcsa pár rendezője milyen gondolatokkal futott neki a darabnak. Azt azonban igen, hogy mindaz, amit Neil Simon szövegéből kihozott, működik: az utolsó pillanatig leköt, elgondolkodtat, szórakoztat és nevettet. Mindezt azonban úgy, hogy nem egy térdcsapkodós, üres, amerikai vígjátékot rendezett – mert a Furcsa párból készült már ilyen is -, hanem a karakterek mini drámáinak sorozatát. Amelyek olykor persze komikusak, bár sokkal inkább kínosan kacagtatóak. Mert mindaz, amit Kiss József elmesél a színpadon, hétköznapi, párkapcsolati történetek. És leginkább arról szólnak, hogy a hiúságunk miatt milyen önzők, hülyék, önsorsrontók tudunk lenni.

Neil Simon történetét Kiss József elmesélésében remek színészi játékkal keltik életre a Szín-Mű-Helyben. Mészáros István Pulcher idegesítő, ám valahol mégiscsak szerethető és megérthető Félix Ungere lényegében a darab motorja. Akiről az első pillanattól fogva tudjuk, hogy valami történt vele, és aki majd a színpadra lépésétől kezdve nemcsak magából, de a többi szereplőből is szépen kihozza a párkapcsolati nyomorát. Azaz nemcsak magát játssza, magáért van a színen, hanem iszonyatos könnyedséggel és alázattal hozza helyzetbe a többieket. Ráadásul Pulcher ebben az esetben nem csak azért jó, amit csinál, hanem azért is, mert bár minden pillanatban átmehetne a figurája ripacsba, az elhallgatásaival, a gesztusaival azonban a kellő időben marad a jó ízlés határán belül.

Félix Unger természetesen azért válhat a szolnoki Furcsa pár főszereplőjévé, mert párja, a Kautzky Armand által alakított Oscar Madison annyira léha, hogy lényegében az első pillanattól kezdve engedi magát sodorni a Pulcher irányította eseményekkel. Mindezt bohéman és könnyedén. Néha tényleg az volt az érzésem, hogy Kautzky nem szerepet játszik, hanem az utcáról bejőve, a kis lakás nappalijában éli a hétköznapjait. És milyen jó nála is, hogy nem engedett a könnyű sikert hozó ripacskodásnak.

Az egyáltalán nem furcsa pár szerencsétlen története persze nem működne a haverok és a két kellemes szomszéd lány nélkül. Tárnai Attila karót nyelt könyvelője, Horváth György szarkasztikus rendőre és Vándor Attila megöregedni nem akaró zenésze nemcsak mellékszereplő, hanem egy-egy elmesélt, más-más okból fura párkapcsolat. Miként a Jankovics Anna és Sárvári Diána által megformált szingli lányok is, akik valahol pontos lenyomatai ennek a modern életforma álságosságának, mert ott lüktet bennük, hogy azért az élet mégiscsak párban kerek. Még akkor is, ha a párosok nem működnek mindig jól, és bizony mindannyian elkövetünk olyan kínos bakikat, amiken bár jó lenne harsányan nevetni, de csak feszengve kuncoghatunk.

(A fotók a Szigligeti Színház honlapjáról valók)

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Félbehagyott történet

Még mindig keveset beszélünk arról, hogy a második világháborút Magyarország vesztesként fejezte be, aminek súlyos, személyes sorsokat érintő következményei lettek. És sajnos a kevésnél is kevesebbszer esik szó azokról a történésekről, amelyek a határon túlra került magyarokat érintették.

Bagaméri színháza

El vagyunk átkozva! Legalábbis az átmeneti játszóhely egészen biztosan. Mert az nem lehet, hogy ott háromból három nem sikerül. Miközben a helyén maradt Szín-Mű-Helyben három kiváló előadás megy. A Szent Péter esernyőjében is voltak jó részek. Csak az egész nem jött létre.

Lengyel-magyar párhuzam?

Készülhet még valaha olyan amerikai-magyar koprodukciós film, amiben mondjuk, egy Magyarországról elhurcolt, haláltábort megjárt, majd a háború utáni alföldi pogromok után végleg elmenekülő túlélő unokái minden borzalom ellenére itt keresik és akarják megérteni a gyökereiket?

Mesélek az Árkád-sarokról (is)

A Kulturális Örökség Napok (KÖN) keretében ismét rendhagyó tárlatvezetésre várom mindazokat, akiket érdekel a Nerfeld-, Centrum-, Árkád-sarok, azaz a Kossuth és a Szapáry utcák kereszteződésének története. Találkozzunk a júniusban kihelyezett tablóknál szeptember 21-én 10-kor!