2025.12.1. (hétfő)

Őrtorony a bozótban

Őrtorony a bozótban

Dátum:

A Magyar Néphadsereg lassan negyedszázada, a kötelező sorkatonaság meg egy évtizede megszűnt, pusztuló emlékeivel azonban szinte bárhol találkozhatunk. Például a Zagyvarékasra vezető út mellett, ahol ki tudja, hány százmilliónyi közpénz pusztul évek óta. Gazdag ország vagyunk. Amit elődeink megépítettek, azt mi hagyjuk szétrohadni. És ide nemcsak egy laktanya részlete kerülhetne.
Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Lesz baj

Most még csak bosszantó probléma a Madách utcai sikátornál lévő lyuk. Egyrészt a parkoló autók és a lyuk - a terelő bója - között nehezen férnek el a mindenféle méretű járművek, ezért a bója sokszor odébb kerül. Másrészt az erre járó gyalogosok, bringások is nehezen veszik észre az alattomosan megbújó lyukat. Az igazi baj azonban akkor lesz, amikor a környéke beszakad. Talán pont egy olyan építőanyagot szállító teherautó alatt, amilyen alig egy hónap alatt előidézte ezt a lyukat. Más haszna érdekében ismét a városnak lett/lesz kára.

Megtört barátság

Nekem eddig ez a tábla fel sem tűnt, így csak most szólok, hogy a magyar szövegből hiányzik egy kötőjel. Ja, meg persze a műkő tábla bal alsó sarka is, így gondolom, a kínaik nem tudják végigolvasni a feliratot. Ők elolvasni nem tudják, mi meg érteni, hogy melyik is akar lenni ez a Szolnok-Sanmenxia Barátság Park. A Rózsapark szélén, a Lengyel Légió utca végén. Egy meg nem valósult álom? Vagy egy megtört barátság emléke ez?

Szomorú padok

Szerintem senki sem tudja, hány pad lehet Szolnok közterületein. Így arról se lehet pontos információ senkinél, hogy a kihelyezett padok közül jelenleg hány alkalmatlan arra, amire szánták. Arról meg pláne, mi lesz a sorsuk. Meddig hirdetik a nemtörődömséget, a gazdátlanságot? Avagy mikor jut valakinek az eszébe, hogy felújítsa ezeket a szomorú, feladatukra alkalmatlan padokat.

Takarít a Tisza

Árad a folyó, hozza hozzánk a fentebbi szakaszok mentén élők szemetét. Valamit lerak belőle, valamit felvesz a mi szemetünkből, és viszi tovább, amíg bírja. Huszonhárom éve majdnem kinyírtuk a folyót. Évente egyszer emlékezünk is erre. A maradék 364 napban pedig ugyanúgy szemétlerakónak és kukásautónak használjuk, mint évtizedek óta mindig, amióta csak szemetet termelünk. A Tisza takarít. Helyettünk. Mi meg ezt tekintjük természetesnek.