Szolnok belvárosától nagyjából tíz kilométerre van Tószeg – felénk eső vége. A Tisza jobb partján, Szolnoktól délre eső következő települést eddig is meg lehetett közelíteni kerékpárral, bár kellett hozzá nemi elszántság vagy bátorság. A jó évtizede kiépített szolnoki kerékpárút-hálózat arra felé tartó ága eddig ugyanis a városhatárnál véget ért. A tószegi „gyártelephez” vezető helyi út pedig onnan még vagy két kilométerre fogyott el. A kettő között előbb a gát tetején lévő földúton, majd mivel a gát és a Tószeg irányába vivő főút egybeesett, az autók között, egy elég rossz minőségű úton és padkán lehetett áttekerni. Biztos, sokan megtették, én inkább kihagytam.
Az év elején vettem észre, hogy a két régebbi kerékpárút közötti szakasz nagyjából elkészült. Kipróbálni azonban csak most volt alkalmam. Szóval irány Tószeg!
Szolnok belvárosából, a Tisza jobb partján először a viacoloros, mellvédes sétányon, általában gyalogosok, futók és kutyások között tekerhetünk a húsüzemig. Onnan a gát tetején lévő aszfaltúton előbb a vízügyesek telephelye – a kerítés mögött ott áll egy Hoffer-traktor -, majd amolyan magára hagyott földek, végül pedig a szennyvíztisztító mellett juthatunk el a volt cukorgyári lakótelepig és a néhai Mezőgépig. Ez után következik a 4-es úti felüljáró, ami nagyjából az első négy kilométer megtételét is jelzi, és aminek a túlsó végén tábla hívja fel a figyelmet, hogy balra Tószeg felé, egyenesen pedig az ipartelepekhez vezet a kerékpárút.
Innen a város határáig újra a gáton, egy elég jó állapotban lévő bringaúton tekerhetünk. Bal kéz felől tipikus ártéri erdők, jobbról pedig előbb a vízügyi szakképzési telephelye, majd egy zártkertes rész, végül a vegyiművek lakótelepe mellett hajthatunk el. Ha közben lenne kedvünk megállni, akkor a bokrok között „megcsodálhatnánk” a volt vegyi strandot, kicsit távolabb pedig a gyár egykori művelődési házának különleges, mázas burkolatát. Ha nem állunk meg, akkor nemsokára egy újabb szivattyúház mellett tekerhetünk el, majd újra kiérünk a főút mellé, aminek a túloldalán a vegyiművek romosnak tűnő, de láthatóan működő üzemeit és raktárait szemlélhetjük. Innen még nagyjából egy kilométer a „kutyagyár”, ahol Szolnok is véget ér. A legutóbb, amikor erre tekertem – azaz tavaly ősszel – eddig tartott a kerékpárút.
Most azonban további, nagyjából nyolcszáz métert bringázhatunk a gát tetején Tószeg irányába. Azonban most még érdemes vigyázni, mert a viszonylag friss aszfaltcsík szegélye nem lett befejezve, így néhol tíz-húszcentis kerékgyilkos buktatók vannak az ú mentén. Remélhetőleg valamikor kerül ide valami kő, és talán ugyanolyan sárga festés is, mint a főút keresztezése utáni, immár a gát túloldalán, a szántóföld szélén vezető szakaszra. Az a rész ugyanis nagyon klasszul be lett fejezve. Miként a főúti kereszteződés is profi, hiszen ott napelemes, sárgán villogó lámpa és sárga felfestés figyelmezteti az autósokat és a kerékpárosokat. A korlátok és a táblák is teljesen rendben vannak, így ez az átkelő nemcsak az új szakasz leglátványosabb része, de a legjobban kitalált is.
Ahonnan nagyjából még egy bő kilométerre ér véget az új szakasz, és egy bekötőút után kezdődik a régi, jóval vékonyabb aszfaltcsík. Ezen még látszanak a kettéosztás fehér vonalai, bár két bringás csak nagyon óvatosan fér el itt egymás mellett. Ugyanakkor a kerékpárútnak ezen a szakaszát lámpák is megvilágítják, ami gondolom, főleg az őszi-téli időszakban jön jól azoknak, akik nem hobbiból bringáznak arra.
Tehát a Tisza bal partján fekvő szomszédos települések után, immár a jobb parti első község is elérhető biztonságos kerékpárúton. Hogy meddig lehet hasonló körülmények között továbbtekerni, az előttem még titok, de majd megfejtem.
