2025.08.27. (szerda)

Piac a századfordulón

Piac a századfordulón

Dátum:

Mármint az előzőn lehetett az a forró nyári hétköznap, amikor a Kossuth teret a Steiner és fia féle házból megörökítette egy fotós, hogy aztán színesre fesse az eredeti képet, így kínálva a mából nézve is különlegesen szép szolnoki anzikszot az azt megfizetni tudóknak.

Mármint az előzőn lehetett az a forró nyári hétköznap, amikor a Kossuth teret a Steiner és fia féle házból megörökítette egy fotós, hogy aztán színesre fesse az eredeti képet, így kínálva a mából nézve is különlegesen szép szolnoki anzikszot az azt megfizetni tudóknak.

A képeslap hátoldalán található dátum szerint 1915-ben jelent meg ez a 10 fillérért árusított – az ár a bemutatott kép jobb felső sarkán át is üt a szárazbélyegző miatt – levelező-lap (így szerepel rajta a megnevezése). Abban azonban egészen biztosak lehetünk, hogy az eredeti kép, illetve esetleg ugyanerről a képről képeslap, már korábban is készülhetett, amire leginkább a tér elnevezése utal.

Azt ugyan tényként fogadhatjuk el, hogy a helyiek egy-egy átnevezés után évekkel is képesek a régi nevükön megjelölni a közterületeket, azonban magára valamit is adó kiadók két évtized múltán már nem követnek el ilyen hibát. Csak akkor, ha a rendelkezésükre álló alapanyagot nem tudják módosítani. Tehát szerintem, ebben az esetben az történhetett, hogy a Piac tér felirat valamikor a századfordulón került a színezett kép jobb felső sarkába, aztán a háborús viszonyok között abból az alapanyagból állítottak el új lapot.

Ha jobban megnézzük ezt a képeslapot, akkor persze azt is megállapíthatjuk, hogy már az eredeti felirat is hibás volt. Ez a kép ugyanis semmi esetre sem készülhetett a szolnoki Piac tér elnevezésű közterületről, hiszen ez a fotózás pillanatában már Kossuth Lajos nevét viselte. Miért? Mert a teret 1894-ben nevezték el Kossuthról. Ez a kép pedig biztosan 1898 után készült. A középpontjában ugyanis már villanyoszlop és egy zöld tetejű trafóház látható, ami legkorábban csak abban az évben – a város villamosításának kezdetén – kerülhetett oda.

Azt esetleg még elképzelhetőnek tartom, hogy a fotós ennél is később, valamikor a század első évtizedének a vége felé dolgozott. Erre utal, hogy a fotó bal szélén, mintha a mai Kossuth és Dózsa utak kereszteződésében álló biztosítós ház tűzfala látszana.

Az azonban biztos, hogy még a második világháború előtt is nagyon hasonló képet mutathatott a tér piac idején. Érdemes egy pillantást vetni a csíkos anyagokkal letakart standokra. A fejkendős, hosszú szoknyás asszonyokra. A 68-as emlékműtől egészen az útig sorakozó, jellegzetes konflisokra. De látszik a város életében sokáig fontos szerepet betöltő közkút is. Ahogy a városháza már eltűnt négy kupoláján, vagy a földszintjén sorakozó üzleteken is elmélázhatunk egy kicsit.

Igen, ilyen lehetett Szolnok központja jó száz évvel ezelőtt. Meg 1915-ben is, amikor egy bizonyos Konrad életjelet adott magáról az ausztriai Enns-ben élő szüleinek. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy Josef Samal – ha jól silabizálom ki az egyébként gyönyörű, de kacifántos kézírást – fia éppen a keleti frontra vonatozhatott Szolnokon keresztül.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Volt egyszer egy Kádár

A Szapáry utcai szecessziós ház földszintjén működő Kádár cukrászda nagyjából száz esztendővel ezelőtt így nézhetett ki, ahogy Gettler József hírlapelőfizetési irodájának kiadásában megjelent két képeslapon ránk maradt. Egyiken az elárusító tér, másikon a nagyterem látható.

Kádári konszolidáció

Hajlok rá, hogy a Magyar utcát a Kossuth tér felől lezáró, a hatvanas évek elején épült társasház a maga idejében és műfajában Szolnok egyik legszebb lakóépülete volt. Ezért sem lehetett véletlen, hogy viszonylag sok fotó készült róla az átadása után. A Fortepanon különösen szép, az épületet majdnem egészben mutató kép található. Sok apró érdekességgel.

Békés Szolnok háborúban

Az ehhez a képeslaphoz használt fotót szerintem Szigeti Henrik készítette a Szapáry utca végén egykor álló Kereskedelmi Bank második emeletén lévő műterméből 1912 és 1915 között. Aztán lett belőle fekete-fehér, majd színes anziksz, amiket az első világháborúban postáztak Szolnokról.

ZUK-ok a Belón

A lengyel autóipar kisteherautói sorakoznak az éppen görög nevet viselő szolnoki főutcán, nem sokkal azt követően, hogy a várost átszelő 4-es főút nyomvonalát véglegesítették. A Fortepanon található UVATERV fotóval kapcsolatban feltehető a kérdés, hogy mit keresnek a gyalogosok az út közepén.