2025.11.30. (vasárnap)

„Rablás van itt”

„Rablás van itt”

Dátum:

"Kedves barátom! Valódi rablás van itt. Egy ilyen kártya bélyeggel együtt 7 kr. Jenő" - A képeslapról egyértelműen kiderül a rablás helye. Szolnok. A postabélyegző pedig a rablás időpontját adja meg: 1900. április 5. A fotó sem készülhetett sokkal korábban.

„Kedves barátom! Valódi rablás van itt. Egy ilyen kártya bélyeggel együtt 7 kr. Jenő” – A képeslapról egyértelműen kiderül a rablás helye. Szolnok. A postabélyegző pedig a rablás időpontját adja meg: 1900. április 5. A fotó sem készülhetett sokkal korábban.

Azt nem tudjuk, ki volt Jenő, mit keresett Szolnokon, és miért érte meg neki ilyen drágán tudatni, hogy bizony a XX. század első hónapjaiban nem olcsó mulatság képeslapokat küldözgetni. Ennél többet ugyanis nem üzent a főváros II. kerültében – a Rózsadombon -, az Albrecht út 6. szám alatt lakó Singer Jenő úrnak. Nem is nagyon üzenhetett, hiszen a korabeli szabályok szerint, ezeknek az anzikszoknak az egyik oldalán a fotó, hátlapján pedig a címzés és a bélyeg helye volt, nem nagyon lehetett tehát szövegelni. Mindenesetre Jenő megírta, hogy egy ilyen lap 7 kr. – feltételezhetően krajcár -, amiből 4 maga a bélyeg volt. Tehát a Szigeti Henrik udvari fényképész által kiadott kártyát – „Minden utánzás tilos” – 3 krajcárért árulták Szolnokon.

Szigeti Henrik Szolnok ismert fényképésze volt az előző századfordulón. Műterme egy ideig a Szapáry út végén keresztben álló, szecessziós banképületben, illetve később a Kádár cukrászda mellett működött. Esetünkben azonban az a kérdés, hogy Szigeti mester mikor és hol állította fel fotómasináját.

A hol kérdésre nem könnyű válaszolni. Az ugyanis világos, hogy a Zagyva bal partján, valahol a művésztelep környékén állt a kamera. Az is biztosra vehető, hogy mivel a Zagyva-hídtól jóval jobbra kellett lennie, a helyszín nem lehetett a Vártemplom tornya. Márpedig a kép alapján egyértelmű, hogy valamiféle magaslatról készülhetett. Ez a XIX. század végén – szerintem – csak a szolnoki vár maradványaként számon tartott rom lehetett. Az ugyanis nem hinném, hogy egy 3 krajcárért terjeszthető fotó kedvéért Szigeti mester magaslatot ácsoltatott volna valamelyik falusi ház kertjébe.

A mikor született ez a fotó kérdésre, a képeslapon jól látható postai bélyegző miatt néhány éves pontossággal lehet válaszolni, hiszen a pecsét megadja a készítés legkésőbbi dátumát: 1900. A legkorábbi időponttal pedig a képen látható épületek szolgálnak. Már áll a megyeháza, tehát 1878 utáni a dátum. A kép középpontjában ott éktelenkedik a mai Varga tűzfala, tőle jobbra pedig a bíróság épülete, azaz 1891 után vagyunk. A még csak egyemeletes bírósági épület mögött mintha a Kossuth téri pénzügyigazgatósági palota (ma megyei könyvtár) is kikandikálna, tehát 1892-nél is későbbi a kép. Az utolsó pedig a bal felső sarokban látható, Szapáry úti Nemzeti Szálló felső szintje és jellegzetes teteje, ami pedig egyértelművé teszi, hogy ez a kép csak 1895 után készülhetett.

Tehát1 a XIX. század utolsó éveiben így nézett ki Szolnok a Zagyva felől. A folyó partján még ott vannak a Tabán falusias házai, a Szabadság téren még a bazársor áll – a mai Halászcsárda palotája helyén -, de a város aranykorában épület házak többsége már készen van.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Naptár őrizte Dami

A szolnoki Damjanich uszoda már majdnem negyvenéves volt, amikor ez a fotó készült. A lelátó alatti fedett medence is legalább két évtizede működött, és persze akkor még senki sem sejthette, hogy húsz évvel később bezár a hely. Ez az 1987-es kártyanaptár örökre őrzi a Dami emlékét.

Rövid üzenet a sógornak

A Szolnokon élő Sándor a Cegléden lakó Ferencnek, a sógorának egy 1913 januárjában feladott képeslapon írta le, honnan és mikor érkező vonatnál találkoznak. A Wachs Pál kiadásában megjelent, korábbi szolnoki képekből összeállított anzikszra írt szöveg nem más, mint egy korabeli SMS.

A szolnoki Gorove úton 1929-ben

A szolnoki Gorove - ma Kossuth Lajos - útra 1929 kora tavaszán kiért a piac a város főteréről. A Népbank tetején álló Hermész-szobor elégedetten tekinthetett le a zsúfolt főutcán hömpölygő tömegre, a szódás lovaskocsijára, a szénás szekérre, az épülő Nerfeld- palotára és Madas-házra.

Tiszai romantika

Ezt a Monarchia éveiben készült szolnoki képeslapot már az első magyar köztársaság idején küldték Budapestre, éppen egy hónappal a Tanácsköztársaság kikiáltását megelőzően. Faragó Sándor papírárudájának kiadványán, minimum a felhasznált fotó készítése után egy évtizeddel, családi dolgokról esik szó. Például arról, hogy de ki veszi el Manyit.