2025.10.14. (kedd)

„Rablás van itt”

„Rablás van itt”

Dátum:

"Kedves barátom! Valódi rablás van itt. Egy ilyen kártya bélyeggel együtt 7 kr. Jenő" - A képeslapról egyértelműen kiderül a rablás helye. Szolnok. A postabélyegző pedig a rablás időpontját adja meg: 1900. április 5. A fotó sem készülhetett sokkal korábban.

„Kedves barátom! Valódi rablás van itt. Egy ilyen kártya bélyeggel együtt 7 kr. Jenő” – A képeslapról egyértelműen kiderül a rablás helye. Szolnok. A postabélyegző pedig a rablás időpontját adja meg: 1900. április 5. A fotó sem készülhetett sokkal korábban.

Azt nem tudjuk, ki volt Jenő, mit keresett Szolnokon, és miért érte meg neki ilyen drágán tudatni, hogy bizony a XX. század első hónapjaiban nem olcsó mulatság képeslapokat küldözgetni. Ennél többet ugyanis nem üzent a főváros II. kerültében – a Rózsadombon -, az Albrecht út 6. szám alatt lakó Singer Jenő úrnak. Nem is nagyon üzenhetett, hiszen a korabeli szabályok szerint, ezeknek az anzikszoknak az egyik oldalán a fotó, hátlapján pedig a címzés és a bélyeg helye volt, nem nagyon lehetett tehát szövegelni. Mindenesetre Jenő megírta, hogy egy ilyen lap 7 kr. – feltételezhetően krajcár -, amiből 4 maga a bélyeg volt. Tehát a Szigeti Henrik udvari fényképész által kiadott kártyát – „Minden utánzás tilos” – 3 krajcárért árulták Szolnokon.

Szigeti Henrik Szolnok ismert fényképésze volt az előző századfordulón. Műterme egy ideig a Szapáry út végén keresztben álló, szecessziós banképületben, illetve később a Kádár cukrászda mellett működött. Esetünkben azonban az a kérdés, hogy Szigeti mester mikor és hol állította fel fotómasináját.

A hol kérdésre nem könnyű válaszolni. Az ugyanis világos, hogy a Zagyva bal partján, valahol a művésztelep környékén állt a kamera. Az is biztosra vehető, hogy mivel a Zagyva-hídtól jóval jobbra kellett lennie, a helyszín nem lehetett a Vártemplom tornya. Márpedig a kép alapján egyértelmű, hogy valamiféle magaslatról készülhetett. Ez a XIX. század végén – szerintem – csak a szolnoki vár maradványaként számon tartott rom lehetett. Az ugyanis nem hinném, hogy egy 3 krajcárért terjeszthető fotó kedvéért Szigeti mester magaslatot ácsoltatott volna valamelyik falusi ház kertjébe.

A mikor született ez a fotó kérdésre, a képeslapon jól látható postai bélyegző miatt néhány éves pontossággal lehet válaszolni, hiszen a pecsét megadja a készítés legkésőbbi dátumát: 1900. A legkorábbi időponttal pedig a képen látható épületek szolgálnak. Már áll a megyeháza, tehát 1878 utáni a dátum. A kép középpontjában ott éktelenkedik a mai Varga tűzfala, tőle jobbra pedig a bíróság épülete, azaz 1891 után vagyunk. A még csak egyemeletes bírósági épület mögött mintha a Kossuth téri pénzügyigazgatósági palota (ma megyei könyvtár) is kikandikálna, tehát 1892-nél is későbbi a kép. Az utolsó pedig a bal felső sarokban látható, Szapáry úti Nemzeti Szálló felső szintje és jellegzetes teteje, ami pedig egyértelművé teszi, hogy ez a kép csak 1895 után készülhetett.

Tehát1 a XIX. század utolsó éveiben így nézett ki Szolnok a Zagyva felől. A folyó partján még ott vannak a Tabán falusias házai, a Szabadság téren még a bazársor áll – a mai Halászcsárda palotája helyén -, de a város aranykorában épület házak többsége már készen van.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Gettler bank a főtéren

A szolnoki Magyar utca és Kossuth tér torkolatánál járunk valamikor 1907 és 1910 között. A fő- és a mellékutca már macskaköves, járda és villanyvilágítás is van, sőt friss facsemetéket is ültetett már a város. Épp oly hirtelen készülhetett ez a kép, mint ahogy Szolnokról Kabára küldték.

Hölgy fehérben

Biztos vagyok abban, hogy a kép előterében látható fehérruhás hölgy később került a fotóra, mint azt, az akkori Gorove úton exponálták. Azt kell gyanítanom, hogy a megyeháza sarkánál állók sem voltak eredetileg ott, viszont a fát metsző munkások igen.

Naptáron megörökített lakóház

A szolnoki ÉPSZER vállalat illetékesei 45 éve úgy döntöttek, hogy nem meztelen nőt vagy valami érdektelen dolgot tetetnek az 1979-es kártyanaptárjukra, hanem azt valódi reklámeszköznek tekintve, saját tevékenységüket hirdetik rajta. Így őrződött meg a Pozsonyi úti társasház eredeti külseje.

Weinstock a Szent Ferenc utcában

A baldachin alatt ülő Szomorú Krisztust és a polgári leányiskolát 1914-től lehetett így megörökíteni, mégis Weinstock Ernő volt az első, akinek eszébe jutott ez a kompozíció. Talán azért, mert a nem szolnoki illetőségű fotósnak és képeslapkereskedőnek valami újat kellett mutatnia a sikerhez.