2025.11.30. (vasárnap)

Semmi megrázó

Semmi megrázó

Dátum:

Nincs kétségem afelől, hogy Szolnok legjobb helyen lévő étterme a Galéria a Tiszai hajósok terén. Egy olyan asztalnál ültünk, ahonnan az egyik ablakon kinézve az új gyaloghidat és a kérészes szökőkutat láttuk, míg a másik mögött a zsinagóga magasodott. Már a látvány miatt is érdemes beülni ide.

11-galeria2_400A Galéria étterem asztalánál nem történt velünk semmi különös, semmi megrázó. A terítés szép, a teríték használható. A pincér gyors és udvarias. Az étlap kinézetében ugyan kicsit múlt századi, de nem ígérget és hiteget, nem túlzsúfolt, de nem is szegényes. Ránézésre hihető, hogy amit kínálnak, azt el is tudják készíteni.

Nem akartunk mást, csak valami könnyű vacsorát. A vasalt csirkemell kellemes volt, viszont a hozzá adott tepsis burgonya a maga nemében egyedülálló. A görögsaláta alkotórészei az este hét óra ellenére is frissnek tűntek. A vargányás penne visszaadta a hajnali erdő illatát. A kimért vörös és fehér borok pedig minőségi választásnak bizonyultak.

Nem bántuk meg, hogy hosszú idő után újra beültünk a Galériába. Az idő kellemesen telt, a konyha nem csalt meg, a kilátás pedig sokat hozzátett a sikerhez. És még az árak sem szabadultak el.

11-galeria3_400Tehát, aki követ minket, nem fog csalatkozni, hiszen egy tisztességes és becsületes vendéglátóhellyel találkozik. Olyannal, amilyen minden nagyobb városban kötelezően létezik, hiszen a nívósabb esküvők, osztálytalálkozók és céges rendezvények megkövetelik az ilyet.

De ezen kívül semmi különös, megrázó vagy világraszóló. Holott az alapok megvannak.

Tudom, hogy nem csinálhat mindenki fertőrákosi Ráspit vagy somogyi Chateau Viszt, de ezek a helyek mégis azt mutatják, hogy a főváros határain túl is lehet nagyot dobni. Persze, értem én, hogy a Galéria a maga módján így is remekül működik, szerintem a tulajdonosoknak se lehet okuk panaszra, de mégis.

Mégis olyan jó lenne, ha ezen a remek helyen olykor különleges és megrázó dolgok történhetnének velünk az asztal mellett. Ha hírét lehetne vinni, hogy ott, a Tiszai hajósok terén van egy hely, ahol olykor csodák esnek.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Címvédő

Kilenc éve írtam róla először, és már akkor is csodálkoztam, miért vártam a méltatással. Nem vagyok egy bonyolult asztali jellem: a vasárnapi ebéd nálam szent dolog, úgyhogy meg sem lepődtem: 2014 őszén ugyanazt ettem, mint most. Jó, hogy vannak olyan biztos pontok a városban, mint a Bajnok.

Baross utcai Csodabogár

Emlékeznek a Kelly hősei című film jeleneteire, amikben Csodabogár fülig érő szájjal jelenti ki a Clint Eastwood alakította főszereplő legvadabb ötleti kapcsán, hogy ennyi pozitív energia mellett ő benne van, nem lehet baj? Ilyesmi érzésem van a Baross utcára is kitelepült Bár-Ka láttán.

Terülj terünk

Napközis tea, töki pompos, házi lapcsánka, fahéjas kürtöskalács, a végén pedig szolnoki kézműves csokoládé. Esküszöm, úgy indultam, hogy semmit sem eszek. De hős, aki ezt meg tudja állni a Kossuth téri karácsonyi faluban. És a sült gesztenye meg a házi sütemények legközelebbre maradtak.

Ültem és mérlegeltem

Az utolsó élményem lehangoló volt. Így legalább egy éve nem jártam a Tisza Szálló gyógyfürdőjében. Most is nehezen szántam rá magam, és nem mondom, hogy feldobódtam. Igaz, mindent átható pisiszag már nem volt. De ennél több fejlődés sem látszik.