Nem, nem minden Mercedes tulajdonos parkol úgy, hogy elállja a járdát. Nem, nem minden terepjáró vagy 20+ milliós piaci értékű autó szériafelszerelése a "nekem ezt is lehet" hozzáállás. Nem, nem mindenki hágja át a szabályokat csak azért, mert siet. Nem, nem mindenki gondolja azt, hogy ő mindent és mindenhol megtehet, mert úgyis megússza. Nem, nem minden városban olyan a közlekedési morál, mint Szolnokon. Nem, nem szabad általánosítani azért, mert mi sokszor találkozunk ilyesmivel. Ne általánosítsunk, csak fogadjuk el, nekünk ez jutott! Fogadjuk el?

Nemcsak Szerencsen, de Szolnokon is volt egyszer egy cukorgyár. És talán az itteni kerítéséhez is kikerülhetne egy ilyen nem reklám tábla. Mementóul a gyárnak, ami sokaknak adott munkát, emlékül a magyar élelmiszeripar fénykorának, és azoknak a környékbeli embereknek, akik évtizedeken keresztül cukorrépát termeltek.

Szolnok egyik különlegessége, hogy szinte a belvárosában található a Tisza és a Zagyva torkolata, ami két hídról és két sétányról is megcsodálható.Idegenforgalmi különlegesség, látványosság, csoda. Ha el tud tekinteni az ember a torkolatnál lévő csónakház állapotától és a Zagyva felőli oldalát felverő gaztól. Azt még csak értem - bár felháborít -, hogy nincs pénz az épület felújítására. De, hogy kaszára, kapára se fussa? Miért kell ezzel a látvánnyal - és Szolnokról kiállított bizonyítvánnyal - távoznia annak, aki a torkolatunkat akarta megnézni?

A Jubileum téren álló Tanúhegy című alkotás tulajdonképpen Szolnok 1075 és 1975 közötti történetéről tanúskodik, a történelmi idők rétegeit egymásra helyezve. Gyurcsek Ferenc és Kampis Miklós 45 éves munkáját amatőr alkotók kiegészítették. Leginkább az elmúlt 45 év eredményeiről tanúbizonyságot téve. Nagyon helyesen a primitívebb korok rétegeire helyezve a mai üzeneteket. Ez a modern, korunkat valóban tükröző, primitív művészet. Ami elfogadott, hiszen közterületen látható.