Sajnos nincs abban semmi különös, hogy a lomtalanítás nyomai ugyanolyan lassan tűnnek el Szolnok utcáiról, mint tél végén a kidobott karácsonyfák. Mert valami későn került a ház elé. Mert széttúrták a halmokat. Mert a szállítók is belefáradtak. Mindegy is, miért. A nyomok hetekig, hónapokig állítják ki rólunk, szolnokiakról - mindannyiunkról - a szegénységi bizonyítványt.

Március közepéig díszelgett ez a plakát a városban. Mire emlékeztetett? Egy vitatható döntésre? Egy régi rádióra? A reklámpiac összezuhanására? Vagy csak egy csipetnyi médiamúzeum volt a város közepén...

Először virágokat akartam írni, utalva a Tiszavirág-hídra, aminek a Tiszaliget felőli pillére látható a képen. Aztán eszembe jutott, hogy a virág általában szép. És bár a graffitik is lehetnek szépek, sőt, itt talán még jó helyen is lehetnének, a most itt látható feliratok nem is szépek, nem is elmések és nincsenek is jó helyen. Ezek többsége rettenetesen primitív, és még akkor is gázosak, ha csak nagyon kevesen látják őket.

Hány lépésre lehetünk attól, hogy a feltűnjön egy lakossági igény? Nem a fűnyírás iránt, mert ilyen időben nincs az az eszközpark, amivel a természet utolérhető. Az átjáró iránt, amit évek óta taposnak az arra járók a Sütő utca és az óvodai parkoló között. Talán két négyzetméternyi beton kellene. Meg jó szándék, hogy ott legyen járda, ahol az emberek járnak. Kinek kellene, hogy feltűnjön a lakosság igénye? A körzet képviselőjének? A város gondnokainak? Persze, csak annak tűnhet fel, aki jár arra. Apró figyelmesség? Vagy valóban szolgáltató város?