A Baross és a Szapáry utcák sarkán legalább százhúsz éve áll az eredetileg Kindlovics-bazárnak (vagy Kindlovits) nevezett épület. Amit annak idején, az azonos nevű „befektető” azzal a céllal épített, hogy miközben a város egyik legjobb helyén, minőségi bérlakások kapnak helyet az emeleten, a földszinten, utcára nyíló boltok sorakozzanak. A korzó és a város főutcájának kereszteződésében ez teljesen logikus döntés volt, amit igazol, hogy rendszerek jöhettek, elnevezések mehettek, ezen a helyen mindig üzletek működtek. A néhai bazár jelleg – ami azt jelentette, hogy egy épületben több, különböző profilú kereskedés sorakozott korabeli „plázaként” – persze hosszú évtizedekkel ezelőtt eltűnt, de azért a Kindlovics-házban minden szolnoki megfordult és megfordul életében.
Főleg, hogy a legutóbb itt működő telefonbolt kiköltözése és a hosszas nyári átalakítás után új üzlet költözött a sarki helyiségbe. Tulajdonképpen leírhatnám, hogy a Lipóti Pékség egyik szolnoki boltja, de ez nem lenne igaz. A szerencsére ma is kifejezetten jó állapotban lévő Kindlovics-bazár Baross útra nyíló nagy üvegportáljai mögött ugyanis nem egy szimpla pékség működik immár, inkább egy pékségbe oltott kávézó. Amiben persze semmi újdonság nincs, hiszen a rendszerváltás előtt, szerencsésebb városokban, kicsit hasonló elveken léteztek tejivók, illetve Nyugat-Európában is bevett dolog, hogy az illatos péksüteményeket valami itallal helyben is el lehet fogyasztani. Ide azonban ezúttal egy olyan pékség költözött – a Szapáry úti OTP földszintjéről -, ahol korábban nem lehetett így leülni. És számomra ezen van a hangsúly.
Bár a kakaóscsigájuk receptjén változtattak, nem vonom vissza a bő két és fél évvel ezelőtt, még a korábbi helyről írt véleményemet, miszerint tisztelem a lipóti péket, és vannak olyan termékeik, amiket kifejezetten szeretek. Ám ebben az esetben, ez nem lenne elég ahhoz, hogy újra írjak róluk. Itt most tényleg az a lényeg, hogy a lipóti pék termékeit helyben is elfogyaszthatom. És például egy tejeskávéval, egy iskolás szendviccsel – ami neve és ára ellenére vállalható, sőt -, meg egy meggyes pitével leülhetek a talán tíz szék egyikére, hogy miközben kényelmesen tízóraizok, még a várost is nézhetem a portál mögül. Az őszi napsütésben, kell annál több, mint jót enni, és figyelni az előttem elvonuló szolnoki történeteket?
Kellenek az ilyen helyek. A Hősök terének sarkán és a Kossuth úton, volt Tervezővállalat alatt a konkurencia már működtet hasonlót. A kettő között félúton, a város egyik közlekedési csomópontjába azonban még pont elfér egy ilyen. Azt meg csak remélni tudom, hogy a felújított, de nem megújított és újragondolt 1-es parkolóban, tavasszal megjelennek majd a pékség asztalai és székei, hogy akár kiülni is lehessen. Sőt, talán a belül még fehér falakra is felkerülhet néhány régi kép a hely, a Kindlovics-bazár múltjából. Mert egy százhúsz éves épületben vállalható a huszonöt éve épülő hagyomány.
