2025.12.1. (hétfő)

Sokszor jövök

Sokszor jövök

Dátum:

Szaunázni azért jó, mert a kívülállók számára úgy tűnik, mintha csinálna valamit az ember, pedig nem. Tudom, nem pontos a kifejezés, de számomra másfél évtizede a szaunázás egyet jelent a Tisza Szálló Gyógyfürdőjének a felkeresésével.

a-tisza_cl_400Talán beteges, de ha tudom, hogy aznap lesz két órám arra, hogy elmenjek a Tiszába szaunázni, akkor előtte azon izgulok, vajon be tudok-e jutni. Nem tudom, ismerős-e az érzés, amikor valamire nagyon készülnek, számolgatják a perceket, hogy majd milyen jó lesz, és a siker kapujában kiderül: az egészből nem lehet semmi. Félelmeim gyökerei onnan származnak, hogy olykor bizony előfordult, a meghirdetett nyitva tartás idején se lehetett bejutni a fürdőbe. Mert valami elromlott, valami változott.

Szóval, ha odaérek, és nyitva az ajtó, az számomra már egy felüdülés.

Nem szoktam az előtérrel foglalkozni, mert szeretnék mielőbb a vízben ülni. Jobban belegondolva azonban, be kell látni, hogy a kívülről gyönyörű épület egyik legszomorúbb része a kassza előtti tér. A szocializmusból itt felejtett burkolat, fogasok, székek, de talán még a feliratok is húsz évvel ezelőtt készültek. Aki járt már bentebb, az tudja, az öltözők sem vidámabbak, de hajlamos vagyok azt gondolni, ez a Tisza imázsának része. Öreges, kicsit romos, de megszoktuk.

40_tiszaszalloA legfelemelőbb pillanat természetesen az, amikor belépek a fürdőtérbe, és szép lassan beleereszkedem a kör alakú medence vizébe. Ilyenkor magamban minden alkalommal áldom azokat, akik kitalálták, hogy fürdőzni jó, akik megtalálták ehhez a vizet és felépítették a fürdőket. Azokat a korokat pedig a legsötétebb időszakoknak gondolom, amikor hanyagolták a fürdőkultúrát.

Nem vagyok hozzáértő, azt teszem, ami jól esik. Néhány perces üldögélés után a gőzbe folytatom a semmittevést. Csak az tudja, micsoda, jóleső érzés a nehéz ködben ücsörögni, aki már próbálta. Főni, izzadni és percről-perce lehiggadni. Esküszöm, a hétköznapok minden feszültsége, mérge ott távozik belőlem. Pontosabban utána, amikor belegázolok a jéghideg medencébe.

A gőz és a száraz szauna ma már kulturáltan néz ki. A kis, hideg vizes csobbanó is elfogadható. Az a néhány műanyag pihenőágy, ami a két medencetér között vár ránk, igazi műemlék. Jártam már az ország néhány fürdőjében, de ezekhez hasonló fröccsöntött fekvő alkalmatosságokat még sehol se láttam. A Tisza Szálló Gyógyfürdőjének védjegyei, nehogy kidobják őket!

4059_tisza_szalloHárom-négy kör gőz vagy száraz majd jéghideg ücsörgés után következik nálam a forró medence. Nem lehet benne sokat kibírni, de az isteni. A legjobb bebújni a csobogó alá és a fejünkre engedni a forró vizet. Aztán meg a nyakunkra, vállunkra, derekunkra, és minden rendben van. Nekem mindig ilyenkor indul be az agyműködésem. Komplett cikkek születnek ott meg fejben.

Aztán, mikor már megfőttem, átmegyek újra a langyosabb kör medencébe. Ha nem ül senki a békás csobogó alatt, akkor odahúzódok, és csak bambulok ki a fejemből.

Nézem a vörös kőből kifaragott lány szobrát. Mit ábrázol? Szerintem a földből feltörő tüzet, amely annyi jót tud tenni. Megszámolom a kupola tizenkét osztatát, és néha arra gondolok, ez meg a múló időt jelképezi. Mert az itt olyan gyorsan halad.

De nem baj, mert jövők a jövő héten is.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Jó a kezdés

"Aki minden nap iszik a papsajt levéből, az arra a napra megóvta magát a betegségektől" - áll Plinius középkori füvészkönyvében. Ha ekkora elvárásaink nincsenek is a Tiszai hajósok terének legújabb éttermével szemben, arra azért joggal számíthatunk, hogy valami különlegeset kapunk.

Sokat látott helyen

Működött már itt gyógyszertár, könyvesbolt, fagyizó, számítástechnikai szaküzlet, telefonos cég. Mivel azonban maga az épület legalább százhúsz éves, biztos, nem teljes a felsorolás. A Lipóti pékség asztalától az őszi várost nézve csak remélem, hogy egy darabig nem kap új funkciót a hely.

A Tündébe ért a fekete macska

A pisztáciás croissant-juk levett a lábamról. A belső építészükről viszont lesújtó a véleményem. A habos isler azonban kiváló, ám ez nem feledteti a homlokzatot. Két régi kívánságomat is teljesítették. Így minden kezdeti berzenkedésem ellenére szurkolok a Tündébe költözött Black Cat-nek.

Csak a tengerpart hiányzik

A vargányás rizottójukra éppúgy nem találok szavakat, mint a paradicsomlevesnek nevezett élményükre. A pizzájuk meg a legjobb olasz emlékeket hívta elő, már tényleg csak a tengerpart hiányzott. Most még nehezen megközelíthető, pedig sugárútnak kellene vezetnie az Amo la Pizza-hoz.