Ez itt egy beázott plafon. Amivel nem az a baj, hogy hónapok óta nem volt egy rendes eső, hanem, hogy ez a plafon alig egy éve lett átadva egy sokmilliárd forintos, több évig tartó beruházás eredményeként. Az azóta szakadozó padlóborítással, vállalhatatlan mázolásokkal, fel nem takarított festésnyomokkal, és máig a munka nyomát magán viselő üvegekkel. Hol járunk? A Szolnoki Szigligeti Színház nézői folyosóin.

Szolnok belvárosában, igaz, egy mellékutcában, de ott, ahol valamikor fontos kis üzletek (itt vettem az első pintyemet) és legendás presszó működött, majd szépreményű, igényes vendéglő is nyílt, ma üres a ház, eladók/kiadók a helyiségek. Ez a Sütő utcai épület a szolnoki kereskedelem és vendéglátás lakmuszpapírja, ami szerintem éppen azt mutatja, baj van. Nem a hellyel, nem az egykori üzemeltetőkkel, hanem Szolnok vásárlóerejével és igényeivel.

A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Mire jó egy volt tiszaligeti üdülő? Például sitt tárolására. Hol mutat a legjobban? A szép új főiskolával szemben. Van közünk hozzá? Nincs. Hacsak nem állami ingatlanon, állami vagyon csúfítja a közös Tiszaligetet. Miért is?