Az Arany János és a Kossuth út kereszteződésénél álló KRESZ-táblafa már szerepelt ebben a rovatban. De újra ide kívánkozik, miután csavartak rajta. És most a járdán és a kerékpárúton érkezőket figyelmezteti a keresztirányú kerékpáros forgalomra, meg a súlykorlátozásra. Mert az autósok a 4-ből két táblát biztosan nem látnak. Minek a tábla, ha nincs értelme? Ha elforgatható? Ha senkit nem érdekel? Van gazdája? Hát, ideje lenne új elfoglaltság után néznie.

A szolnoki szecesszió talán első, ám máig legnagyobb és egyben leglepusztultabb épülete a Kossuth és az Arany János utca sarkán 1900 óta álló Mezőgazdasági Takarékpénztár. Persze lepusztultságával alig lóg ki a szolnoki "palotasor" épületei közül. Állami, azaz köztulajdonban lévő műemlék, ennek ellenére az elmúlt években csak egy fura emléktáblára, egy világító cégérre és mostanában a hulló épületdaraboktól óvó szalagra tellett.

A gyalogos Zagyva-híd Városmajor felőli vége egy vakhíd, ami lassan fél évszázada nem vezet sehová. Annak idején biztos, voltak tervek az ottani lehajtóra. Gondolom, már akkor közvilágítás került arra a részre. Ami azonban jó ideje korláttal lezárt/elzárt/tiltott terület. Az utcai lámpákat viszont cserélni kellett. És talán a darabszám is adott volt. Mindez pedig felülírta a logikát és a józan gondolkodást. Így most van három lámpánk, amelyek olyan helyre szórják fényüket, ahová senki nem teheti be a lábát.

A kisebb gyerekek különböző tematikájú matricáskönyvekben gyűjtik kedvenc kis képeiket: állatokról, focistákról, tájakról. Sok szolnoki közlekedési táblát elnézve viszont úgy tűnik, a nagyobbak már nem kapnak ilyen gyűjtőalbumokat, pedig ők is szeretnek ragasztgatni. Lehet, hogy a táblák fel is vannak osztva, hogy tuják, melyik kié? Netán még cserélgetnek is a ragasztás előtt? Marad a gyerek, ha játszik!