2025.12.1. (hétfő)

Színház az éjszakába

Színház az éjszakába

Dátum:

Amennyire A kaktusz virága nem akar mélyen szántó gondolatokat közvetíteni, annyira tesz erre sikeres kísérletet a Szín-Mű-Hely idei első premierje, az Utazás az éjszakába. Ha valaki nemcsak nézője, de részese is akar lenni egy előadásnak, nézze meg!

Ahhoz nem férhet kétség, hogy Eugene O’Neill Utazás az éjszakába című drámája egy zseniális darab. És nemcsak azért, mert a világban sok helyen játsszák. Sokkal inkább amiatt, hogy iszonyatosan erős karakterek dialógusaiból áll össze a családi dráma akkor, ha a szereplők életébe csöppenő nézőt gondolkodásra kényszerítve a játék részesévé teszik. Persze, láttunk már olyat, hogy a profi színműből a rendezői kivagyiság, a dramaturgiai túltengés vagy az alkalmatlan színészek katasztrófát csináltak, ám a szolnoki Szín-Mű-Helyben ezúttal nem ez történik. Sőt!

Málnay Levente, aki az elmúlt évadokban az Adáshibával és a Kalanddal már Szolnokon is bizonyított, végtelen alázattal nyúlt a darabhoz. A környezet, a szereplőkkel megteremtett atmoszféra, az intim, többnyire halk beszélgetések, a visszafogott indulatok, az egész előadást végigkísérő feszültség a legjobbat hozzák ki a szövegkönyvből. Ráadásul nem lett átszabva a történet menete, nem lett szájbarágóssá téve semmi, így játszótársként kell kibontanom a valódi drámát mindabból, ami az amerikai család nappalijában zajlik és elhangzik. Úgy hogy ez a család minden erőlködés nélkül élhetne a világ bármelyik részén. Azaz akár Szolnokon is.

Ültem a nézőtéren, és sokszor volt az az érzésem, hogy most felállok és kimegyek. Egyszerűen azért, mert olykor annyira magával ragadott a történet, hogy szégyellni kezdtem, amiért ott kíváncsiskodok és hallgatózok. Azt éreztem, bent ülök Tyrone-ék nappalijában, és olyan dolgokat tudok meg, ami csak rájuk tartozik, amit nekem nem szabadna elmondaniuk. Folyamatosan borult rám a családi szennyes. És persze mindig rájöttem, hogy ez csak színház, maradnom kell, és a helyemről se ugorhatok fel, bekiabálva a megoldási javaslataimat.

Mindehhez természetesen nemcsak a darab és a rendező, hanem a szolnoki Színészek – nagybetűvel – is kellettek. Kétség nem férhet ahhoz, hogy itt Császár Gyöngyi a drámai színjátszás nagyasszonya. A szörnyű titkokat cipelő, halk szavú, lassan elboruló asszonyt egész testével, arcával, mozdulataival, remegéseivel és mozdulatlanságaival, elhallgatásaival, semmit mondó tekinteteivel profin formálja meg. Amihez első osztályú partnere Karczag Ferenc, akiben annyi elfojtott keserűség, félig kieresztett düh és szeretet jelenik meg, hogy azt tanítani lehetne. Dósa Mátyás és Barabás Botond pedig olyan remekül – nem harsányan, nem túljátszva és gesztikulálva, hanem kimérten és percről percre építve – alakítják a két ugyancsak kínlódó fiút, hogy ezzel biztonságos untermanjai legyenek a szülőket megformáló kollégáiknak és az előadásnak.

Lehet, hogy O’Neill nem kortárs, de hogy az Utazás az éjszakába iszonyatosan aktuális, ahhoz nem férhet kétség. Világos, hogy O’Neill nem magyar, de ennél magyarabb darabot ritkán látni. Ott ülünk egy család nappalijában, és ha nem figyelünk, hirtelen nem nézők, hanem szereplők vagyunk. És talán a szájunkra csapunk, mert a családi titkokat nem teregethetjük ki.

Hát mi ez, ha nem a legjobb értelemben vett színház? Színház az éjszakába. Szolnokon. A Szín-Mű-Helyben. Bérleten kívül. Aki ezt nem nézi meg, az ne minősítse a szolnoki színházat.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Éljen Artúr!

Az országban egyedülálló fesztivál várja a szolnokiakat ezen a hétvégén az Aba-Novák Kulturális Központban. A Csokoládé Fesztivál egy olyan családi program lesz, ahol nemcsak a szemekre várnak kellemes pillanatok.

Aprócska kérés

Kezdeni kellene valamit a magyar filmgyártással, mert úgy tűnik, nem a nézőkkel van baj. Január elsején este egy gyengécske amerikai vígjátékra, most pénteken pedig egy nézhető tengerentúli drámára is majdnem megtelt a Szolnok Pláza egyik terme. Az Üvegtigris 3. pedig magányosan zakatol.

Valami elkezdődött

El kellene dönteni, hogy mit akarunk kezdeni a 950 éves Szolnok évfordulóval. Egy igazi szolnoki örömünnep, kreatív kavalkád, a várost évtizedekre meghatározó program lesz belőle, vagy egy közintézmények által, fizetésért szervezett, letudott, lejelentett, kipipált dolog. Az indulás már kétséges.

Virágozzék a Tiszavirág!

Öröm az ürömben: szombaton ugyan véget ért a Tiszavirág Fesztivál - az ötödik -, de remélhetjük, hogy nem egy évet, hanem csak tíz hónapot kell várnunk a következőre. Jó ötletek, színvonalas fellépők, ideális helyszín jellemezte az idei fesztivált. Ami meg nem tetszett, az nem a szervezőkön múlott.