2025.08.27. (szerda)

Szolnok 900 (4.): Plakett, érem, jelvény

Szolnok 900 (4.): Plakett, érem, jelvény

Dátum:

A Szolnok 900 éves jubileumára készült tárgyakat gyűjtögetve úgy tűnik, hogy 1975-ben nem távozhatott vendég a városból üres kézzel, azaz az évfordulóra készített ajándék nélkül. Gondolom, a vendég, a megajándékozandó személy súlya döntötte el, milyen súlyú tárgyat kapott.

A Szolnok első írásos említésének 900. évfordulójához kapcsolódóan készült „emléktárgyak” többségéről ma még nem tudom, hogy az egyes tételeknek ki volt a megrendelője, pontosan mikor, milyen alkalomra készültek, mennyibe kerültek, mekkora mennyiségben gyártották őket, és kik kaphattak belőlük. Egyelőre meg kell elégednem annyival, hogy legalább megpróbálom összegyűjteni ezeket a tárgyakat, amelyek között a kártyanaptártól kezdve, a könyvön és képen át rengeteg fémből készült jelvény, érme és plakett is található. Ebben a cikkben ez utóbbiakból mutatnék be egyet, egyet.

Az első egy 143×100 milliméteres, öntött, ezüst patinázott, legalább 20 dekás plakett, ami a Szolnoki Művésztelep mellett 1912. március 19-én felavatott Damjanich emlékművet ábrázolja. A „Szolnok 1075-1975” feliratú plakettból ismert bronzszínű változat is, és a magam részéről biztos vagyok abban is, hogy eredetileg valamiféle bélelt (piros vagy kék) dobozka is tartozott hozzá. A minden bizonnyal eredetileg sem olcsó, nagyon jó minőségű plakett alkotójának eddig sehol sem akadtam a nyomára, így azt sem lehet tudni, ki és milyen céllal rendelhetett belőle – a használt piacon manapság felbukkanó tételek alapján – viszonylag nagyobb mennyiséget. Így csak feltételezni tudom, hogy talán az akkori városi tanács készíttette, és az 1975-ös évfordulókhoz kapcsolódóan adta ajándékba. (Ha bárkinek lenne információja a plakettről, esetleg annak idején kapott ilyet, kérem, írja meg, megosztom!)

Ennél sokkal több tudható a Magyar Éremgyűjtők VI. Vándorgyűlésére készült emlékéremről, aminek átmérője kicsivel több, mint 4 centiméter, súlya pedig 25 gramm körül van. A kevés elérhető forrás alapján úgy tűnik, hogy Nagy István (1920-2017), az 1977-ig a Szolnoki Művésztelepen élő és alkotó szobrászművész és a Varga Katalin Gimnázium rajztanárának munkája. Amennyiben ez így van, akkor a Magyar Éremgyűjtők 1975. március 15-16-án, Szolnokon tartott vándorgyűlésére ugyanaz készítette az emlékérmet, mint akinek a Kassai úti iskola udvarán lévő Medvét, a Szapáry úti óvoda kertjében álló Kecskét vagy éppen a Hild téren lévő Zenélő című lányalakot és a bíróság falán található Dózsa portrét is köszönhetjük. Az elérhető információk alapján Hunya Zoltán is közreműködött az érem megalkotásában, ami nem lenne meglepő, hiszen a helyi éremgyűjtők ismert alakjáról van szó, aki minden bizonnyal ott bábáskodott a vándorgyűlés szervezése körül.

Az emlékérem egyik oldalára I. Géza király (1074-1077) ismert pénzérméjének másolata került, minden bizonnyal azért, mert Szolnok első írásos említését az ő uralkodásának idejéből ismerjük. A latin „Géza király” feliratú, középen keresztet ábrázoló érme köré került az éremgyűjtők felirata: „Magyar Éremgyűjtők VI. Vándorgyűlése, Szolnok, 1975. III. 15-16.” A bronzszínű érem másik oldalára Szolnok egyik korabeli ábrázolásának stilizált másolata került. Szerintem az alkotó Szolnok 1617-es Georg Hoefnagel által készített távlati képét vette alapul, legalábbis a tájolás és a palánkvár bástyái alapján leginkább arra a metszetre hasonlít.

A vár rajza fölé az érmén azonban felkerül a „Szolnok 1075-1975” felirat, illetve az 1975-ben nem használt szolnoki pelikános címer. Továbbá a bal alsó részen az APV felirat is látható, ami az érem gyártójára, az Állami Pénzverdére utal. Ebben az esetben tehát csak a gyártott mennyiséget nem tudjuk, mert talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a vándorgyűlés résztvevői, szervezői és néhány potentát is kaphatott eredetileg ebből a ma olyan 4-5 ezer forintot érő érméből.

Számomra eddig a legrejtélyesebb „900 éves” tárgy – tárgyacska – a mellékelt, köröm nagyságú fejjel gyártott kitűző vagy jelvény. Feltételezem, hogy ebből az „1075-1975-Szol-nok” feliratú bronz-fekete jelvénykéből ugyanúgy nagymennyiség készült, mint a céges kártyanaptárakból, így számolatlanul lehetett osztogatni. Mondjuk, emlékeimben olyasmi nem él, hogy ilyen jelvénnyel a hajtókájukon járkáltak volna emberek Szolnokon a hetvenes évek közepén. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a hetvenes években nagy divatnak számító jelvénygyűjtés miatt a tesóm ágya fölött lévő falvédőn is volt ilyen jelvény. Ami persze azóta elveszett, az itt bemutatott darabot mostanában szereztem be.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szolnoki házak (34.): Mátyás király úti sporttelep

(VAKÁCIÓ) Nem tudom megállni, hogy írjak az egykori Mátyás király úti sporttelepről, ami ha jól gondolom, 2000 körül tűnt el Szolnok térképről, hogy áruház és parkoló épüljön a helyén, illetve kiegészüljön a Szántó körút folytatásaként a városi körgyűrű. Írok róla, pedig a létrejötte sem világos.

Szolnok 900 (2.): Török és szocializmus

A város első írásos említésének 900. évfordulójára nemcsak emlékművek, lakások, iskolák, boltok, gyáregységek készültek, de különböző képzőművészeti alkotások is. Jó pár olyan is, amiknek a másolatát osztogatni és hazavinni is lehetett. Ilyen például Búza Barna éremművész plakettje.

Szolnok 900 (1.): Vezérigazgatói meghívó

A kollektív emlékezetben az él, hogy Szolnok 900 éves évfordulójára rendezett ünnepégek közül a legnagyobb a vasútállomás átadása volt. Tény, hogy megadták a módját, hiszen a MÁV akkori vezérigazgatója személyesen írta alá azokat a meghívókat, amelyek a 1975. július 12-ei ünnepségre szóltak.

Lengyelpiac

A lengyelpiac a nyolcvanas években maga volt a csoda, a nehezen beszerezhető nyugati javak lelőhelye. Legalábbis így emlékszem arra a kavalkádra, ami eleinte a Csáklya utcában működött. Hogy miért lengyel? Mit lehetett ott kapni? És mi volt ebben a poén? 25 év alatt érthetetlen.