2025.08.27. (szerda)

Szolnoki barnamezők

Szolnoki barnamezők

Dátum:

Az elmúlt negyedszázadban nemcsak a Vörös Hadsereg útja, illetve a névadók csapatai tűntek el Szolnokról, hanem a város déli ipari területeinek számtalan gyára is. Helyükön a legtöbb esetben üres placcok, jövőjüket váró barnamezők maradtak.

Sose tudtam, hogy az 1912-ben alapított, 1914-ben elkészült, de igazán csak a húszas évektől felfutó Szolnoki Cukorgyár olyan sikeres volt, hogy 1925-ben egy új, angliai cukorgyár részvényeinek 5%-át is lejegyezte. Ráadásul a befektetése három év alatt meg is térült. Amivel csak azt akarom mondani, hogy a gazdasági szerencse is forgandó, tehát nem feltétlenül a turáni átok miatt tűntek el az elmúlt huszonöt évben a szolnoki ipar zászlóshajói.

Az egykori Szolnoki Cukorgyár Prizma út felőli kapujánál – ahol egykor a teherautók hordták be a cukorrépát – álldogálva az is eszembe jutott, hogy ez a száz évet meg nem élt gyár majdnem úgy veszett el, ahogy az indulása is kishijján léket kapott. Tudniillik a gyár alapítását, az akkori cukoripar legerősebb embere, Hatvany-Deutsch Sándor, saját cukorgyárai védelmében meg akarta fúrni. Amihez természetesen tőkéjét kívánta felhasználni oly módon, hogy a sarkadi gyár kapacitásnövelő fejlesztésébe szállt volna be komoly tőkével. Mint tudjuk, az akciója végül nem sikerült, de azért ténykedése kísértetiesen hasonlít a 2007-es bezárás hátteréhez, azaz amikor a gazdasági fölényben lévőnek nem volt érdeke a gyárat életben tartani. Annak ellenére sem, hogy négy évvel ezelőtt 1,5 milliárd forintot költöttek a város látképén is komoly nyomot hagyó hatalmas siló felépítésére.

A cukorgyárból a lakótelepen kívül mára nem sok maradt. A hetvenes években átadott főépület, rajta a világító felirattal még áll. A főbejárat mellett néhány kiállított régi gép is látható még, de a gyár területén csak pár ipari épület maradt talpon. Máshol minden üres, barnamező. Hogy hová lett az egykor itt dolgozó több száz ember, akik több generáció óta a gyárban dolgozó szakik is voltak?

Az egykori Vörös Hadsereg útján nézelődve nem lehet nem észrevenni a Szolnoki Papírgyár fokozatos elfogyását. A városhoz közelebbi végén ősszel még állt a kazánház romos épülete, és a Húsipar felőli terület sem volt még letarolva. Az iparvágányok között ma már csak a rámpák és a csak robbantással eltüntethető kémény áll. Ha jól tudom, ez volt a gyárnak a régebbi része, ahol 1935-ben, tehát éppen nyolcvan éve indult meg a termelés. Ami aztán a szocializmus éveiben nemcsak felfutott, de virágzott is, hiszen a hetvenes-nyolcvanas években egymást érték a hatalmas beruházások, amelyeknek ma már csak az épületei vannak meg. Amelyekben jelenleg logisztikai központ és mindenféle kisebb vállalkozások működnek. De, hogy papírt lehetne-e még itt gyártani, abban nem vagyok biztos. Pedig a TVM és a Szolnoki Cukorgyár mellett egykor tényleg a Szolnoki Papírgyár volt a város iparának büszkesége, ahová nemcsak a Széchenyi lakótelepről, de a környék településeiről is rengetegen jártak dolgozni.

Ahogy a Beton és Vasbetonipari Művek (BVM) szolnoki telephelyére is, ami szintén a környéken működött valahol, talán éppen a Papírgyárral szemben. Vagy éppen a Tisza Bútorgyárba, ahol ipari mennyiségben készültek a lakótelepi konyhabútorok. Ha nem tévedek, a kórház túloldalán még álló, alapvetően szép ipari épületben. De, ha már barnamezőről van szó, nyugodtan idesorolhatjuk az egykori Tejipar lassan évtizede üresen álló telkét, vagy éppen a velem szemben lassan pusztuló, ugyancsak nyolcvan éves Tárházat.

Mit is mondott Széchenyi az ipar és a haza felemelkedésének összefüggéseiről? Ja, persze lassan kétszáz éve.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Régi híd, régebbi név

A kollektív emlékezet szerint a Tallinn városrészt és a Várkonyi teret összekötő hidat 55 éve adták át. Azonban nemcsak emiatt érdemes most szót ejtenünk róla, hanem mert július elseje óta annak a Nyáry Lőrincnek a nevét viseli, aki 461 éve, szeptember első napjaiban, Szolnokot védte a töröktől.

Rendszerváltó év Szolnokon: 1989. szeptember

Elindul a színház felújítása. Katasztrofális Szolnok belvárosának a közlekedése. A Skálában akár valutáért is lehet autóalkatrészeket venni. Olyan pártok nevei tűnnek fel, akikről se előtte, se azóta nem hallottunk. Nem mai hírekből, a rendszerváltás évének cikkeiből szemezgetek.

Bringával a túlpartra

Talán nem Szolnok legforgalmasabb kerékpáros útvonala a Szabadság tér és a helikopteres körforgalom közötti, a belvárosi Tisza-hidat és a "százlábú" ártéri hidat érintő szakasz, de hogy a legtöbb problémával terhelt, az biztos. Hol szabályos menni? Ott lehet haladni? 800 méter sok nehézséggel.

Pusztuló örökség

A kőhordó tragacs összerogyva, a faladik helye üres, a múzeum feliratú vasajtón lakat, és a poros ablakokon benézve sincs nyoma semmiféle kiállításnak a Milléren. Pedig a szolnoki Szabadtéri Vízügyi Múzeumot országos jelentőségű műszaki örökségként is számon tartják.