Utcai ufó lámpák, derékszögön alapuló homlokzatok, Trabant és Wartburg a kerékpárok között, és tavasszal virágzó fák. Bárhol is járhatnánk a hatvanas-hetvenes évek Magyarországán, ám ez a kép Szolnokon készült. Hogy miért lett képeslap a Szigligeti utca elejéből?
Azt hiszem, fel tudnánk tenni néhány kérdést annak, aki 1970-ben úgy gondolta, hogy a képes levelezőlap centenáriumára Szolnokról, egy ilyen nem túl jellegzetes utcarészletet mutató képeslappal rukkoljon elő a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata. Az utcarészlet jobb oldalán álló házakhoz hasonló épületeket ugyanis szinte bármelyik nagyobb városunkban meg lehetett örökíteni, és ha nem lenne ott a katonai tízemeletes a képen, nem lenne egyszerű feladat a helyszínt azonosítani. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy a fejlődő, épülő, szépülő szocialista nagyváros egy részletét szerették volna bemutatni a 100 éves képes levelezőlapot is ünneplő anzikszon. Megfeledkezve arról, hogy abban a száz esztendőben azért Szolnokról is jelentek meg jellegzetesebb és szebb felvételek.
De hát, mint tudjuk, a propaganda nagyúr. Márpedig a képeslapok jelentős része, az „eredmény kommunikáción” keresztül a politikai tudatformálást is szolgálta a Kádár-korban. Főleg, amikor nem sikerült például az ünnepi lapokból eleget gyártani. Az itt bemutatott példányt például húsvét alkalmából küldte Sára Szolnokról Szegvárra.
Nézzük, mi is látható ezen a lapon! A szolnoki Szigligeti utca, ami ugye a Hatvanasként ismert Cukorgyári-bérháztól vezet a Szigligeti Színház épületéig. Egy olyan belvárosi utca, ami a Tisza-híd és a Petőfi Sándor utca közötti, egymással jórészt párhuzamos sorakozó, belvárosi, szolnoki utcák közül a legnagyobb változáson ment keresztül az ötvenes-hatvanas években. Először sztálinbarokk bérházak épültek a páratlan oldalára, majd a hatvanas években a képen is látható bérházak, amelyek többségét a Magyar Néphadsereg hasznosíthatta. A jobb szélen például a „Lordok-házának” is nevezett, ma már nyeregtetővel még rondábbá tett bérház látható, kicsit távolabb pedig a volt ÁFÉSZ központ, ma irodaház.
Leghátul pedig az a bizonyos katonai tízemeletes, amely alapjaiban tette tönkre a szolnoki Tisza-part képét. Bár tegyük hozzá: ennek a tetejéről lehet a legszebb a szolnoki panoráma. Mert az az egy hely, ahonnan nem látszik ez a városképi bűncselekmény.
A fotó bal oldalába egy kicsit belelóg a Hatvanas ABC-nek helyet adó, a harmincas években a Szolnoki Cukorgyár által épített bérház. Amely a reggeli fotózás idején nagyon szép árnyékot vet magára az utcára, ahol pedig kora tavaszi virágzásban vannak a fák. Amelyek tövében egy Trabant 601-est, előtte pedig egy 1000-es Wartburgot láthatunk. A távolban, valahol az ÁFÉSZ székház előtt talán pedig egy GAZ teherautó és egy 407-es Moszkvics is parkol. De kerékpárból nagyjából ugyanennyit lehet látni ezen a hatvanas évek végi belvárosi utcán. Ahol már ott vannak azok a jellegzetes kapcsolószekrények, amelyek többsége ma is „díszíti” a várost, illetve azok az ufó lámpák, amelyek évtizedekig hozzátartoztak nemcsak Szolnok, de szinte valamennyi magyar nagyváros utcaképéhez.
Az utca képe egyébként nem sokat változott az elmúlt fél évszázadban. Ha valakinek lesz humorérzéke, akkor talán a képes levelezőlap megjelenésének 150. évfordulóján ugyanarról a helyről újra elkészíti a Szigligeti utca képét, és ezzel az 1970-es fotóval együtt újra megjelentetni. Nagyjából azzal a kiegészítéssel, hogy ha „megfelelően alakítjuk át egy város képét, akkor az fél évszázad múlva is ugyanolyan lesz…”. Bár sokkal klasszabb lenne, ha esetleg előkerülne a CL-05-12 forgalmi rendszámú Trabant 601-es, és ugyanott parkolna a képen az ötven évvel későbbi képen, mint ezen az 1970 körül készült fotón.
