(Ez a beszélgetés 2013. február 21-én jelent meg először.)
– A Sárga liliom műsorra tűzését tekinthetjük egy sorozat újabb állomásának?
– Feltétlenül. Amikor 2007-ben igazgató lettem, az első évadban bemutattuk a Fekete szárú cseresznyét. Hunyadi Sándor remek darabja Bácskában játszódik, az elvesztett háború következményeiről és persze a barátság kérdéseiről szól. Aztán jött szép sorban a Tanítónő, az Üvegcipő, a Liliom, a Három sárkány, azaz a magyar színműirodalom nagy darabjai. Ezek olyan remekművek, amelyeken nem fog az idő. Bíró Lajos Sárga lilioma is ebbe a sorba illik. Több mint száz évvel ezelőtt írta, komoly társadalomkritikai éllel. Ráadásul úgy tudott írni, hogy miközben a primer vonulat egy szerelmi szál, mögötte világosan kirajzolódik az a történelmi háttér, ami a kiegyezéstől az első világháború utáni forradalmakig vezetett. Ez azért is jó, mert aki nem vágyik mélyebb tartalomra, az a sztorin is nagyon jól fog szórakozni. Viszont, akinek van érzéke az áthallásokhoz, az mást is fel fog benne fedezni. Például azt, hogy az emberek mindig ugyanolyanok maradnak, évszázadok alatt se változik semmi. Ezért se kell az ilyen nagyformátumú szerzők remekül megírt darabjait mai ruhákban játszani, hiszen örökérvényűt alkottak.
– Bő száz évvel ezelőtt születet a darab. Mennyire kellett hozzányúlni az eredeti szöveghez?
– Alig. Tulajdonképpen ugyanaz a darab, ami száz évvel ezelőtt született. Maximum húzni kellett belőle, amit dramaturgként én végeztem el. Elsősorban azért, mert Bíró Lajos remek karaktereket használ, ami a jó színészeknek jutalomjáték. Furcsa technikát alkalmaz egyébként. Az első, meglehetősen hangulatkeltő felvonásban a mikszáthi dzsentrivilágot idézi, aztán az általunk egyben játszott második és harmadik felvonásokban elkomolyodik a darab, és a kor erős társadalomkritikája lesz belőle. Röviden arról van ugye szó, hogy valaki meg akarja védeni a lánytestvérét a csélcsap nagyhercegtől, amire a környezete úgy reagál, hogy ne csináljon balhét, hiszen ezzel ő is jól jár, ellenkező esetben viszont nem. Azt hiszem, hasonlóra ma is lenne példa.
– Van abban valami szándékosság, hogy az említett darabokat milyen sorrendben állítják színpadra?
– Véletlen, hogy nem korábban vettem elő Szolnokon a Sárga liliomot. Az az igazság, hogy tíz éve már megrendeztem a Budapesti Kamaraszínházban, de nagyon hamar levették a műsorról. Azt hiszem az 1909-ben megírt összefonódásokról, barátságokról és nemtelen kapcsolatokról szóló részek miatt komolyan vették az áthallásokat.
– Mi az oka, hogy az őszi tervekkel ellentétben, kikerült a bérletes előadások közül a Sárga liliom?
– Tulajdonképpen az Egy bolond százat csinál az oka. Eredetileg azt akartuk bérleten kívül játszani, de akkora volt rá az igény, hogy végül betettük a bérletesek közé. Így viszont ebben az évadban két új darabot már képtelenség lenne bérletes előadásként játszani. Leültünk a vezetőséggel, és arra jutottunk, hogy a Sárga liliom és a Made in Hungária közül az utóbbi marad bérletben, mivel már nagyon várják a fiatalok. A Sárga liliomot pedig ebben az évadban annyiszor játsszuk, ahányszor megtölti a közönség a színházat. A következő évadot viszont ezzel fogjuk kezdeni, és jövőre mindenki láthatja, aki bérletet vált.
– Akkor azt már tudjuk, hogy mivel indul a következő évad. Mit láthatunk ezen kívül jövőre?
– Tulajdonképpen összeállt a következő évad terve, de még nem publikus. Már csak azért sem, mert például a színészek a jövő héten kapják meg a következő évadra vonatkozó szerződési ajánlatunkat, amire egy hónapon belül kell választ adniuk. Azt hiszem, nagy változás nem lesz, de vár még ránk néhány egyeztetés. A Sárga liliom ugye készen van, a Made in Hungária bemutatója után pedig elkezdünk két olyan darabot próbálni, amelyeket a követező évadban mutatunk be. A tervek szerint a nagyszínpadon hat bérletes és egy bérleten kívüli bemutatónk lesz, míg a Szín-Mű-Helyben legalább három premiert szeretnénk. És ehhez jönnek még azok a darabok, amelyeket az idei évadból viszünk tovább. A Szín-Mű-Helyben a Lift, a Félrelépni tilos is nagyon jól megy, de a Lovatlan Szent György iránt is komoly az érdeklődés, ezért ezeket műsoron tartanánk. Az biztos, hogy nekünk operettet, musicalt, drámát, vígjátékot vagy egyszerű színműt is játszanunk kell, amitől lehet, hogy kicsit eklektikus a műsorunk. De nem lehet mindig csak habkönnyűt, kellenek az értőbb közönséget igénylő darabok is, mint amilyen a Stuart Mária. Olyan darabokat veszünk elő, amelyeknek van közönsége, van hozzá színészünk, és van bennük olyan mondanivalója, amitől a nézők valami emléket vihetnek magukkal, és esetleg otthon vagy társaságban egy-két szót ejtenek róluk.
(A fotók a Sárga liliom próbáin készültek és a színház honlapjáról származnak.)
