2025.08.27. (szerda)

Tejes öröm a piacról

Tejes öröm a piacról

Dátum:

Ez nem az a hely, amit azért keresünk fel hetente, hogy ott lakjunk jól. Ez a hely az a kihagyhatatlan szombati program, ahonnan egy hétre való élvezetet viszünk haza. Ez az a tejes bolt, ahol a leghosszabb a sor a szolnoki piacon. Higgyenek a többieknek!

Be kell vallanom, hogy asztali örömök terén elég konzervatív vagyok. Mások ezt úgy szokták megfogalmazni, hogy nincs bennem kalandvágy, nehezen próbálok ki új dolgokat. A magam részéről e két megállapítást inkább úgy vegyíteném, hogy hangulat kell a jó evéshez. Az olyanhoz, amikor az ember nem jól lakni, táplálkozni, hanem szórakozni akar.

Azt hiszem, egy ilyen pillanatomban álltunk be először a szolnoki piacon a Bajári Istvánné, őstermelő boltja előtt kígyózó sorba.

Így persze nem fogják megtalálni, tehát először jó szívvel útba igazítom Önöket. Bajári Istvánné üzlete a szolnoki piacon a csarnokban bent van. A Ságvári körút felőli oldalon, nagyjából középen. Bemenni nem lehet, a csarnok felé nyílik két kiszolgáló ablak, amelyek előtt általában hosszú sorok kígyóznak. Érdemes hinni a többieknek, álljanak be nyugodtan a két sor valamelyikébe, megéri a várakozást.

Vessenek meg érte, de körözöttet nem nagyon ettem korábban. Lehet, hiba volt, de Bajáriné kellett ahhoz, hogy ezt belássam. Az ő körözöttjének ugyanis mindig gyönyörű a színe, egyenletes a fűszerezése és olyan állagú, amihez szívesen nyúl az ember. És, hát az íze! Telitalálat. Vegyenek hozzá valahol valami jófajta házikenyeret, a piacon zöldséget, meg esetleg a békéscsabai kolbászostól – a virágosok felőli bejáratnál van a bódéja – enyhén csípős, nem túl kemény kolbászt, és tényleg azt fogják érezni, ennél jobb dolguk sose legyen. Ráadásul ez a körözött még egy hét múlva is az, aminek szombaton megvettük.

Mint említettem, rettentő konzervatív vagyok, de a bolt felirata szerint abonyi őstermelő képes kibillenteni a hülyeségemből. A krémsajtja is kihagyhatatlan. A legjobb vasárnapi reggeli az egyik karéj kenyérre ezt, a másikra meg a körözöttjét kenni. És, ha még a parenyica sajtból is ehetünk hozzá, hát az asztalunkra száll a mennyország.

A bolt előtt sorban állva tapasztalhatjuk, hogy sokan esküsznek a tejükre, a tojásukra, a tejfölükre és a sajtjaikra. Nem bő a választék, viszont, ami van, arról mind hihető, hogy nemcsak finom, de valóban házias is.

A multikat hülye akciókkal, meg műmagyarkodással nem lehet legyőzni. Meg nem is kell. Viszont ilyen őstermelők, mint az abonyi Bajári Istvánné, aki állítólag három generációs családjával műveli ezt a csodát, elcsábíthatnak bennünket. Esküszöm, azt kívánom nekik, hogy generációk éljenek meg abból a kétkezi munkából, ami örömet terít az asztalomra. Akinek meg gusztusa van az ilyesmire, támogassa őket azzal, hogy beáll a szolnoki piacon lévő boltjuk előtt kígyózó sorba.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Sokat látott helyen

Működött már itt gyógyszertár, könyvesbolt, fagyizó, számítástechnikai szaküzlet, telefonos cég. Mivel azonban maga az épület legalább százhúsz éves, biztos, nem teljes a felsorolás. A Lipóti pékség asztalától az őszi várost nézve csak remélem, hogy egy darabig nem kap új funkciót a hely.

Újra Frei

A nápolyi habos kávé pontosan olyan, mint bő három hónappal ezelőtt. Pedig akkor nem hittem, hogy Szolnokon újra ihatok ilyet. De vannak még csodák. Rá lehet csodálkozni az Aba-Novák Kulturális Központ sarkán, ahol ismét kinyitott a Frei Café.

Újra felfedezve

Sokáig Szolnok kultikus vendéglátó helye volt a Kis Tisza, mi is szerettük. Aztán? Aztán, nem romlott el semmi, csak valahogy elszoktunk onnan. Még szerencse, hogy olykor a véletlenek visszavisznek régi helyekre. Ezt olvasva, higgyenek a véletlenekben!

Az én pékem

A jó pékség ugyanolyan fontos része a városnak, mint a kávéház, a könyvesbolt, a virágos vagy éppen az a cukrászda, amit a magunkénak mondunk. Ezek a jóízű, szerethető, de csak itt értelmezhető vállalkozások visznek életet a házak közé. Most elárulom, melyik az én szolnoki pékségem.