Nem szeretnék rosszindulatú lenni, de a Kölcsönlakás című új magyar játékfilm megnézése után nem nagyon tudok magyarázatot találni arra, ki és miért gondolta úgy, hogy egy fél évszázados színdarabból, egy színésznő vállalható mozifilmet lesz képes rendezni.
Ray Cooney azonos című vígjátéka nemcsak a külföldi színházak műsorán szerepel évtizedek óta, de idehaza is rendszeresen előveszik. Jelenleg is fut a Játékszínben – egyik címszerepében éppen Dobó Katával -, de pár éven belül próbálta az egri Gárdonyi Géza és a kaposvári Csiky Gergely teátrum is. Valószínűleg azért, mert a klasszikus, elsősorban a franciák által tökélyre fejlesztett, apró tévedésekre és félreértésekre építő komédiákra mindenütt vevő a kikapcsolódásra és így limonádéra vágyó közönség.
Csakhogy egy jó színdarab nem egyenlő egy jó filmes forgatókönyvvel, valamiben a színpadon nagyot alakítani nem biztosíték arra, hogy ugyanazt a történetet vászonra is tudjuk álmodni.
Persze lehet példákat sorolni, amikor hasonló darabokból egészen jó mozik születtek. Ilyen mondjuk a 2005-ben Szolnokon is bemutatott Balfácánt vacsorára, amiből a franciák csináltak remek vígjátékot Dilisek vacsorája címmel. Vagy ide sorolhatnánk a Miniszter félrelép című klasszikust, amiből nagyjából két évtizede Koltai Róbert és Kern András rendezett filmet, benne Dobó Katával, Andy Vajna bábáskodása mellett. Ez utóbbiról is lehet rosszakat mondani, de azt biztos nem, hogy egy lendületét vesztett, a mozi adta lehetőségekkel élni képtelen, beszűkült alkotás.
Merthogy Dobó Kata első filmes rendezésével ezek a legnagyobb gondok. Rendkívül lassú, itt-ott unalmas, és színházi megoldásokkal, terekkel próbál operálni, miközben kamera volt a keze ügyében. A szereplői kis túlzással csak akkor mozdulnak ki a stúdió helyszínekről, ha meg kell mutatni a szponzorautókat. Amikből kínosan több van, mint bármelyik Sas Tamás filmben. Az, hogy gyönyörű külső képekkel lehetett volna felturbózni ezt a filmet, eszébe se jutott a kivitelezőknek. De még az sem, hogy a kamera a felépített pár szobán kívül máshová is benézhetett volna – ami ma már nemcsak pénz kérdése. Minimális kilengéssel, de lényegében egy kamaraszínházi darabot rögzítettek az alkotók. Akiknek ahhoz sem volt túl sok érzéke vagy kedve, vagy tehetsége, hogy jellemeket építsenek. Pedig a bemutatott film felét nyugodtan kidobhatnánk, így a nagyjából kilencven percben jutott volna idő bőven ilyesmire is, miként esetleg a történet valódi magyarítására, a színpadon el nem mondott hátterek kidomborítására.
A felkért színészek, akár az ilyesmit is parádésan megoldották volna. Szabó Simon – korábban a Megdönteni Hajnal Tímeát főszereplője – nárcisztikus belsőépítésze oszlopa lehetett volna minden jellem kibontásának. Parádés alakítása persze így is sok mindent megment, még akkor is, ha kicsit olyan érzés maradt bennem, mintha többször nyesegették, mintsem szárnyalni engedték. Oroszlán Szonja rejtőzködő, lökött írónője is egészen kiváló, főleg amikor a mobilján visszanézett kutyáit utánozza. Martinovics Dorina – korábban a Hurokban alakított emlékezeteset – a rendszeresen megcsalt, ezért bosszú félrelépésre készülő feleség szerepében nemcsak különlegesen szép, de karaktere szerint a leginkább vibráló. A teszetosza Haumann Máté, az anyaságra készülő Balla Eszter – anno Szabó Simonnal együtt a Moszkva térben tűnt fel – figurájuknak megfelelően már-már kívülállóak, miközben Fehér Tibor és Klem Viktor hozza a férfi sztereotípiákat. Mellettük Ganxsta Zoli és Kiss Ramóna csak pár pillanatos díszek a kalapon, és nagyobb a reklámértékük, mint a nélkülözhetetlenségük.
Persze, nem akarok rosszindulatú lenni. De a Kölcsönlakást végignézve nem tudom tiszta szívvel állítani, hogy Dobó Kata egy fantasztikus forgatókönyvnek, elvitathatatlan rendezői tehetségének köszönhetően kapott lehetőséget párszáz millió állami forint elcsettintésére. Sőt, komoly kételyeim vannak a tekintetben is, hogy a Filmalap retteget „utolsó vágás” jogával az esetében mertek-e élni. És mivel a sokat bántott Goda Kriszta által rendezett, sok tekintetben hasonló alapokon nyugvó BÚÉK pár hónap alatt hatalmas siker lett, nagyon meglepődnék, ha ezzel összehasonlítva a Kölcsönlakást, bárki a Vajna utáni korszakban filmrendezői széket kínálna Dobó Katának.
