- Fél hat körül újra felmásztam az ablakhoz, amit könnyen ki lehetett nyitni. Áttoltam magam rajta, és bezuhantam egy sötét helyiségbe. Azt hittem, rögtön lebukok. Mivel azonban nem jött senki, felálltam és végigtapogattam a falat, hátha találok egy ajtót vagy lámpát. De nem találtam semmit. Még azt az ablakot sem, amin beestem. Sírva fakadtam. Úgy éreztem, csapdába estem.
- Ványai! Tegyük fel, elhisszük, hogy a mindenki elől eltitkolt csajod hiánya, a katonai behívó és mert nem volt melód, tizenkilenc évesen hülyeségre adtad a fejed. Legyünk nagyvonalúak, vegyük be azt is, hogy egy alkoholista kéményseprő meg egy volt közgés csaj bemondása alapján kirámoltad a Szapáry úti bankfiókot. De hogyan? - Fordult osztálytársához a kissé kapatos Gerzson.
- Annyit árult el, hogy kitől kapta a tippet, meg hogy el volt keseredve, ezért minden mindegy alapon rabolt bankot - mondta Gerzson és az 1988-ban a Közgébből elballagott 4. D osztálytalálkozóján Csongor és Csilluska közé telepedett. - Anna most kínozza még egy sort, aztán folytatom a kihallgatását. Bár egy szót se hiszek a Szapáry úti bankrablásból.
- Addigra már kirúgtak a kéményseprőktől, amikor Gyula bá piásan legurult egy tetőről. Bár a temetésén a többiek azt mondták, nem a zuhanásba, hanem a két hét kórházi alkoholelvonásba halt bele. Mindenesetre a búcsúztatóján ugrott be, hogy ki kellene rabolni a Szapáry úti bankot - folytatta Ványai, miközben a Baross utca házait bámulta a kocsiból.
- Huszonhárom és fél éve nem jártam Szolnokon. Ez az utca is Tanácsköztársaság volt még akkor - mondta némi szomorúsággal a hangjában Ványai, miközben Anna és Csongor között lépkedett a Közgé előtt. - Elvisz valaki a Ságvári körúti bankhoz?
- A tettes mindig visszatér a helyszínre - jelentette ki hivatalos hangon Gerzson, és már nyitotta is szolgálati autóját, aminek műszerfalán egy tetőre rakható kék villogó pihent. Ványai és Anna is ült be mellé.
