2025.12.1. (hétfő)

Ugyanaz kétszer

Ugyanaz kétszer

Dátum:

A Kossuth teret ma Nyugat felől lezáró társasház számtalan fotón és képeslapon feltűnik. Természetesen nem szépsége vagy különlegessége, inkább a helye miatt. Nekem is van két olyan lapom, amelyek szinte ugyanabból a szögből ábrázolják, ám különböző időpontban.

A Kossuth teret ma Nyugat felől lezáró társasház számtalan fotón és képeslapon feltűnik. Természetesen nem szépsége vagy különlegessége, inkább a helye miatt. Nekem is van két olyan lapom, amelyek szinte ugyanabból a szögből ábrázolják, ám különböző időpontban.

A Bakonyi Béla által fotózott színes képeslapról már írtam szűk három évvel ezelőtt. Akkor azonban valamiért nem foglalkoztam az ugyanezt a házat Horváth Zoltán által megörökítő, fekete-fehér anziksszal. Holott egymás mellé rakva a két lapot, apró, ám érdekes különbségeket fedezhetünk fel rajtuk.

Konkrét bizonyítékom természetesen nincs a dologra, de azt feltételezem, hogy a két lapon használt fotók közül a színes készült korábban. És nemcsak azért, mert bár méretében nagyobb és ugye színes, ám ötven fillérrel olcsóbb képeslapról van szó. Egy-két részlete miatt gondolom, hogy a színes fotó az idősebb.

Hogy pontosan mikor dolgoztak a név szerint ismert fotósok – ami elég ritka a magyar képeslapok esetében -, arra ismét csak viszonylag szélesebb, és bizonytalan időintervallumot tudok mondani. Mivel a színes képeslapot 1972. február 29-én adták postára, biztos, hogy a képnek ez előtt kellett készülnie. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük, hogy az úton milyen gyér a forgalom, illetve a fotók jobb szélén még látható a Steiner-féle ház, akkor azt kell mondanunk, a fotósok valamikor a hatvanas évek második felében dolgozhattak. Amiatt pedig, hogy a képek középpontjába komponált „fradi” – eredetileg zöld-fehér – ház már áll, sőt lakott is, azt is mondhatjuk, hogy a fotósok csak 1964 vagy inkább 1965 után dolgozhattak. Lehet, hogy tévedek, de mivel van olyan képeslapom, amin a Kossuth téri Munkásmozgalmi szobor már áll – az szerintem 1964-ben került a helyére -, viszont a teret záró társasházat még daruk építik, feltételezem, hogy ez az épület csak a hatvanas évek közepére készült el. Tehát a két fotós valamikor 1965-1968 között dolgozhatott. A képeken látható emberek ruházata alapján Bakonyi úr valamikor nyáron, míg Horváth úr inkább kora ősszel.

Hogy a színes lap fotója a korábbi, arra egyrészt bizonyítékot szolgálhatnak a 4-es út mellé telepített fák. A fekete-fehér képen már nagyobbak, a Kossuth utcában állók az első emeleti erkélyeket is takarják. Ugyancsak ezt támaszthatja alá a hatalmas virágágyás, amely a színesen még látható, a másikon viszont nem. Sőt fekete-fehéren a virágok helyén valami egészen érdekes bódé áll, oldalán külföldi feliratokkal. Nem hinném, hogy a még átalakuló, ráadásul komoly bontási munka előtt álló Kossuth téren valakinek eszébe jutott volna egy ekkora ágyást létesíteni.

Az utcai közvilágítás eszközei persze elbizonytalanítanak egy kicsit. A színes képeslapon, az imént említett virágágyás előtt ugyanis áll egy olyan háromfejes ostorlámpa, ami a fekete-fehéren hiányzik. Sőt, fekete-fehérben a társasház sarkánál lévő ostorlámpán már a fej sincs meg. Mivel az egyértelműen régebbi lapokon már láthatóak ezek az ostorlámpák, nem hinném, hogy a fekete-fehér fotó még a telepítésük előtt készült volna. Feltételezésem szerint ezen inkább már eltűnőben vannak a lámpák, és a helyükre az út fölé lógatott lámpatest került, amit egyik végén a mindkét lapon, a Steiner-féle ház mellett kikandikáló villanyoszlop tarthatott.

Bizonytalanságomat egy másik, az elektromos árammal összefüggő elemmel igyekszem elhessegetni. A fekete-fehér képeslapon ugyanis sokkal több tévé-antenna látható a társasház tetején, mint a színesen. Azaz az új társasház lakói szép lassan a hatvanas évek új vívmányához, a televízióhoz is hozzájuthattak, ami megkövetelte az antennák felszerelését.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Ez a dal lett a végső?

Ezt a felvételt 1988 tavaszán készíthette Nagy Zsolt, a megyei napilapnak akkor már bő negyedszázada dolgozó fotóriporter. Elsőre legyinthetnénk, hogy nem túl érdekes kép, amin valahol több száz ember álldogál, ha a némi történelmi tapasztalattal rendelkezőknek nem csengene a fülébe az Internacionálé. És, ha nem csodálkoznánk rá az Agóra egykori, vagyis eredeti színháztermére.

Ki áll a színház előtt?

Talán egy színész, talán egy színpadi szerző, vagy egy korabeli szolnoki színházrajongó áll Szigeti Henrik felvételén a város első kőszínháza előtt, valamikor a múlt század tízes éveinek első felében. A képet nézve a korabeli Városház utca környékét is elképzelhetjük.

Még nagykereszteződés nélkül

Szolnok egyik legnagyobb kereszteződésének a helye 1970-1972 között. Már körút a Ságvári, azaz a jelenleg Boldog Sándor István nevét viselő közterület. A kép címéül választott "Ságvári körúti lakások" már bő évtizede lakottak, a 18 emeletesben viszont még akár friss is lehet a festékszag.

Agarászok a fejlődő Szolnokon

Az ország távoli pontjáról érkeztek Szolnokra azok az urak, akik valamikor a múlt század első éveiben az itteni agárversenyről küldték kézcsókjukat nagyságos Payer Gézánénak. Nem zárható ki, hogy a versenyre érkezők a képeslapon megörökített, akkor már legalább 10 éves Kaszinóban is jártak.