2025.11.30. (vasárnap)

Újabb pofon

Újabb pofon

Dátum:

A fiatal rendőr fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Köhögve kapkodott levegő után, bal kezével pedig a szíve tájékát masszírozta, nehogy infarktust kapjon. Hátát a Hetényi portájának nyomta, szemei kikerekedtek.

- Nehogy most pusztulj el szép szemű - simogatta meg bal kezével meglehetősen sután Tünde, a Szigony pincére, aki mosolyogni is próbált, de véraláfutásos arca ezt nem nagyon engedte.

- Hozzád indultam - nyögte a rendőr, a következő mondathoz viszont még nem volt elég levegője.

- Ide a kórházba?

- A Szigonyba… - és csuklani kezdett. - Mi lett… a francba - kapott a szájához, mivel sikerült ráharapnia a nyelvére.

A fiatal rendőr fel akart kiáltani, de nem jött ki hang a torkán. Köhögve kapkodott levegő után, bal kezével pedig a szíve tájékát masszírozta, nehogy infarktust kapjon. Hátát a Hetényi portájának nyomta, szemei kikerekedtek.

– Nehogy most pusztulj el szép szemű – simogatta meg bal kezével meglehetősen sután Tünde, a Szigony pincére, aki mosolyogni is próbált, de véraláfutásos arca ezt nem nagyon engedte.

– Hozzád indultam – nyögte a rendőr, a következő mondathoz viszont még nem volt elég levegője.

– Ide a kórházba?

– A Szigonyba… – és csuklani kezdett. – Mi lett… a francba – kapott a szájához, mivel sikerült ráharapnia a nyelvére.

– Ne szédíts! Ha akarsz tőlem valamit, ne csak akkor jussak eszedbe, amikor eléd pottyant a véletlen. De ha már itt vagy, és engem kerestél, megengedem, hogy hazavigyél. Másra viszont ne számíts – és megemelte a könyékig begipszelt jobb kezét.

– Busszal vagyok.

– Nekem mindig ilyeneket dob az élet – legyintett lemondóan a lány, és elindult kifelé a kapun. A zebrán már úgy mentek át, mintha összetartoznának. A buszmegállótól távolabb álltak meg, és hallgattak.

– Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – Fordult a Tünde a fiú felé, miközben bal kezével belekarolt és magához húzta. A fiatal rendőr a lány véraláfutásos arcát és barna szemét nézte. Egy darabig csendben voltak. – Elcsúsztam a Szigonyban – szólalt meg újra a pincérlány. Majd, amikor látta a kérdőn összehúzódó szemöldököt, lehajtotta a fejét. Akkor nézett fel ismét, amikor a fiú magához szorította.

– Igaz előtte kaptam egy irtózatos pofont – mondta. A fiú óvatosan megpuszilta véraláfutásos arcát. A lány szipogni kezdett. – Nem tudtam, hogy Zolika halála után nem a nővérének kell adnom a napi bevételt. A haláláról is csak két nappal később, az egyik vendég szólt. Zita is csak véletlenül kérdezett rá, miután elmentetek, hogy hol a pénz. Mit tehettem, odaadtam neki – és belefúrta a fejét a fiatal rendőr vállába. Megjött a busz, de nem szálltak fel. – Ma reggel meg beront az a drabális állat, meg egy kis nyüzüge főnökféle, és követelik a bevételt. Mert, hogy övék a Szigony. Érted ezt? Mire mondtam, hogy ez a Gulyás kocsmája, meg a tulaj meghalt, és az örökösénél keressék a pénzt, ne nálam, de már repült is a pofon. De olyan, hogy még Gulyásnak is becsületére vált volna.

A lány kibontotta magát a fiatal rendőr öleléséből, fél kézzel cigarettás dobozt kotort elő a táskájából, majd szájához emelve kihúzott belőle egy szálat. Kérdőn nézett az elbambult fiúra, de miután nem adott tüzet, otthagyta. Leült a megállóban, kivette az öngyújtóját. Már a cigaretta felénél járt, amikor Laci szótlanul mellé telepedett.

– Gulyás is pofonnal nyitott, amikor átvette a Szigonyt. Ezek mind ilyenek. Négy éve gürizek abban a csehóban, és eddig négy tulajdonos képelt fel. De ennek most vége – szippantott nagyot a cigiből, aztán eldobta és ülve eltaposta. – Tündi baba fogja a végkielégítését, vagy ha úgy tetszik, az örökség rá eső részét, és lelécel. Ha van kedved, velem jöhetsz! Semmire se lesz gondunk.

A fiatal rendőr éppen meg akarta kérdezni, hogy miféle örökségről meg végkielégítésről beszél a lány, amikor csikorgó fékekkel megállta előttük egy autó, és kivágódott az ajtaja.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Egy őszinte hang

A szüleim arra tanítottak, hogy hazudni nem szabad. A gyerekeimet arra nevelem, hogy mindig igazat mondjanak. Ma még csak egy órája dolgozok, de egyetlen igaz mondat nem hagyta el a számat. Ami nem lenne baj, ha csak magamban beszélnék. Vagy talán elnézhető, ha csak az irodában felbukkanó kollégákkal kellene szót váltanom. Ám nekem egy mikrofon van a szám előtt.

A czakókerti postás is kétszer csengetett

A postánál mindig lesz üres kempingbicikli. Mondogatta a fizikatanárunk, amikor sokadig kérdésére se tudtunk válaszolni. Ő adta az ötletet érettségi után, hogy ha már nem vettek fel egyetemre, pár hónapra beállok kézbesítőnek. Azonnal megkaptam a zöld postáskerékpárt. Először mindenfelé helyettesítettem, aztán enyém lett a Czakókert, mert nyugdíjba ment a postása.

Túsz voltál

- Mennyit kaphatnék a Madas-ház kincseiért? Már ami abból nálam van? - Fordult Bánhoz komoly arccal a törött karú pincérlány.

- Gyanítom, hogy lopott a holmi, tehát minimum öt évet - tette kezét a kezére a fiatal közlekedési rendőr.

- Legalább harminc éve kerülhettek elő a kincsek a felrobbantásra váró házból. Tehát, ha közben nem bűncselekmény útján cseréltek gazdát, akkor valóban Tündikét illetik - nézett rájuk a százados.

Koccanás a Kun Bélán

- Csilluska szerint Ványai még vasárnap felült a Korfura tartó gépre - kezdte Traktor, miután letette a telefonját. - A jegyet nem adta ki a kezéből, csak az adatait engedte leírni. Az viszont kérdés, hogy ha az osztálytalálkozó után mi vittük ki a Gardenbe, pár órával később, hogy a fenébe jutott el a Tiszaligetből Ferihegyre.