2025.12.1. (hétfő)

Ünnep a hídon

Ünnep a hídon

Dátum:

A mellékelt képhez tartozó felirat az állítja, Szolnokon készült a fotó. Ha ez igaz, akkor csak a Várkonyi téri Zagyva-híd ábrázolhatja, a Tallinn városrész felől fotózva. De mikor?

A mellékelt képhez tartozó felirat az állítja, Szolnokon készült a fotó. Ha ez igaz, akkor csak a Várkonyi téri Zagyva-híd ábrázolhatja, a Tallinn városrész felől fotózva. De mikor?

A második közúti Zagyva-híd – az, amelyik a mai Várkonyi teret köti össze a Tallinn városrésszel – egy átgondolt városfejlesztés első lépéseként épült valamikor az ötvenes években. Az 1960-as kiadású Szolnok térkép már jelöli, bár, ha jobban megnézzük a mai Városmajor – akkori Vöröscsillag – út felső szakaszát, semmi nem indokolta a híd megépítését. Ahogy a belváros felőli oldalon is elég kuszák, falusiasak még az utcák, hiszen a lakótelepek fejlesztése legalább két ötéves tervnyivel később kezdődött ezen a részen. Persze nem kizárt, hogy az építkezéseket előbb akarták elkezdeni, csak éppen közbejöttek az 1956. októberi események. Az biztos, hogy a Tallinn városrészben 1970-re elkészült 18 emeletes, illetve a körülötte lévő, négyszintes házakból álló lakótelep szinte megközelíthetetlen lett volna a második Zagyva-híd nélkül.

Ha elfogadjuk, hogy a mellékelt fotó ezt a hidat ábrázolja, akkor azt is be kell látnunk, hogy csak a Tallinn városrész irányából a belváros felé nézhetett a korabeli fényképész. A másik irányba ugyanis vagy üres pusztaságot, vagy az egykori tüdőkórház és az épülő lakótelep házait láthatta volna. A falusias – bal oldalon még nádtetős -, többnyire hosszú, alföldi parasztházak a mai Várkonyi tér előtt, a játszótér és a szánkódomb helyén állhattak.

A fotó nem készülhetett sem télen, sem nyáron, elég csak a képen látható emberek ruházatára nézni. Viszont az is biztos, hogy valami ünnepet örökített meg a fotós, hiszen nemcsak zászlókat lenget a szél, de bal oldalon egy tölcséres hangszóró, előtte pedig egyenruhás rendőrök is láthatók.

A fiatalabbak kedvéért. Az egyszínű zászlók vörös színűek lehettek. Továbbá a felvétel nem készülhetett március 15-én, mert az még 1988-ban is csak az ifjúság ünnepe volt, és nem hivatalos állami ünnep.

A felvétel készülhetett viszont április 4-én – ez a legvalószínűbb – vagy november 7-én. Esetleg ugyanezekhez a napokhoz nagyon közel, a híd avatásának időpontjában. Az évet azonban nem tudom.

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Amire büszkék voltunk

Van bő öt évtized Szolnok történetében, amikor úgy tűnik, a képeslapokat készítő fotográfusok egyik büszkesége a Szapáry utcai Nemzeti Szálló. Az elmúlt négy évtizedben aztán alig készült fotó a házról.

Étterem a vasúton

Gyorsan lendüljünk túl azokon a kötelező körökön, hogy ha nem lenne felirat ezen a képeslapon, akkor akár miskolcinak vagy éppen szombathelyinek is gondolhatnánk az épületet. Viszont a kép középpontjában látható hatalmas, fehér lepedők sokkolóan hatnak. Legalábbis, ha a mai szolnoki állomásra gondolok.

Tömeg a városháza sarkánál

A második világháború második hónapjának végén sértődött hangú anziksz ment Szolnokról Tiszaújlakra. Érdektelen lehetett, hogy egy legalább tíz éves fotót tartalmazó képeslapon kérte számon Józsefet Mariska. A Sebők divatáru ugyanis a húszas évek végén tűnt el városháza alól.

Szolnoki baka lapja 1899-ből

Minden bizonnyal a mai József Attila úti laktanyában töltötte sorkatonai szolgálatát az az önmagát "cibilizált" bakaként jelölő fiatalember, aki 1899 tavaszán ezzel a négyképes, színes, a Fuchs Lipót és fia gondozásában megjelent szolnoki képeslappal üzent Frankó Ottiliának Túrkevére.