2025.08.27. (szerda)

Vessenek meg, de örülök!

Vessenek meg, de örülök!

Dátum:

El vagyunk szokva attól, hogy olyasmiről beszéljünk, ami jó és tetszik. Ráadásul, ha a sajtó dicsér, az nekünk, magyaroknak mindig büdös. De nem érdekel. Szolnokon történt két olyan dolog az elmúlt hetekben, aminek akkor is örülök, ha megvetnek érte.

Nagyjából négy évvel ezelőtt háborogtam először a Szolnokon található, egyrészt rettenetes esztétikai kivitelű, másrészt többségükben romos, gazverte kővirágtartók miatt. Bár bizonyítékom sem akkor, sem most nincs rá, de úgy érzem, ezek az egyenförmedvények a rendszerváltás előttről maradtak ránk úgy, hogy később sem mert senki hozzájuk nyúlni. Ha körülnéznek a városban, a vasútállomástól kezdve, az iskolákon át, a lakótelepekig rengeteg helyen, iszonyat mennyiségben találnak még ilyeneket.

Augusztus elejéig akár a Szapáry úton, a város egykori és a talán valamikor feléledő korzóján is láthattak ilyeneket. Volt közöttük, amit a közelben lévő üzlet tulajdonosa próbált eredeti funkciója szerint használni, ám a többség alternatív szemetesként lassan, de biztosan pusztult. Mígnem augusztus egyik szombatján megjelent egy markoló, és összeszedte valamennyit a Szapáry út járdáiról. Nem maradt más utánuk, csak az évtizedes lenyomat a kövön. Mert talán emlékezni sem fogunk rájuk, talán csak annyi tűnik fel egy ideig, hogy valami szebb lett Szolnokon. Nem ringatom magam abban a hitben, hogy a morgásom miatt tűntek el a Szapáry úti förmedvények, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy eltűntek. Aminek örülök, sőt mivel ez a város az enyém is, köszönöm.

Ahogy köszönöm, hogy legalább három év tetszhalott állapot után végre felélesztették a Sóház utcai útzárat a Verseghy gimnázium előtt. Így végre megszűnik a folyamatos átjáróház a város legnagyobb parkja, a Verseghy-park környékén, és van esély arra, hogy sétáló-pihenő funkciót töltsön be a Kossuth tér és a Tisza közötti városrész. Nem tudom, miért kellett erre ennyit várni, de nem is érdekel, mert a tavaly ilyenkor leírt választási elvárásaim egyik pontja ezzel teljesült.

Persze kérdés, hogy lesz-e kitartás az útzár fenntartásához. Mert tudom, hogy sokak számára egyszerűbb és kényelmesebb volt a díszburkolaton átvágva eljutni a Tisza-hídig, vagy abból az irányból a Templom utcáig. Belvárosi lakosként számomra is ez volt a gyorsabb, ha autóval a Tisza másik oldalára igyekeztem. Ugyanakkor mindig sajnáltam, hogy a szinte Tisza-partivá váló belvárosunkat egy forgalmas autóúttal tesszük tönkre.

A nem működő mozgó útzár kapcsán már többször leírtam, hogy a világ műveltebb fele arra törekszik, hogy a belvárosokból kiszorítsa az autósokat, és az a gyalogosoké, a kerékpárosoké, a pihenőké, meg a turistáké legyen. Másrészt semmi nem írja elő, hogy autóval „a két pont között legrövidebb út az egyenes” elve alapján közlekedjünk. Miként a folyókon is csak ott tudunk átkelni, ahol híd van, a belvárosokon is csak arra vághatunk át, amerre a közösség engedi. Ha elődeinknek volt annyi esze, hogy nem engedték a Tisza-parton végigvezetni a Szolnok-Debrecen vasútvonalat, akkor talán nekünk is lehet annyi, hogy nem itt kocsikázunk. Még akkor sem, ha a Kossuth tér le van zárva. Ugyanis az Ady és a Szolnok Ispán körút, netán a Szent István-híd éppen elég alternatívát kínál.

Kívánom magamnak, hogy legyen elég kitartás a testületben és a városházán, és ne engedjen a lusták és önzők nyomásának! Én hajlandó vagyok napközben kerülni, sőt – legyen teljes a megvetésem – tőlem 24 órás is lehetne az útzár.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Csak a kamerák szégyene?

Talán 1984 óta ijesztgetnek azzal, hogy előbb-utóbb minden lépésemet követni fogják, minden tettemet látja majd valaki. Amit a szaporodó térfigyelő kamerák és okos eszközök miatt egyre inkább elhittem. Eddig. De ahol padokat meg kőpárkányokat lehet borogatni, ott nincs mitől félni.

Helyi sajtó sirató

Az utóbbi években egyre fontosabb lett a hazai termékek védelme, mind többen vesznek helyben készült dolgokat. Miért más a hazai, a helyi sajtó? A rendszerváltás előtt Szolnokon egy újság, egy születőben lévő tévé és pár órányi rádió működött. Aztán volt, amikor tíz szerkesztőség. Ma meg?

Marad a saját levünk

Napok óta rekkenő a hőség. Közben lassan eltűnik Szolnok alól a Tisza. Máshol kincset érő ivóvizet szórunk szét. A fáink állnak vesztésre. A forróságnak jobb a PR-ja, mint a hóesésnek és a felhőszakadásnak, hisz nem követelünk azonnali megoldásokat. Tétován tűrünk és maradunk a saját levünkben.

A múlt éttermei

Éppen a Ligetben brűgöltem, élveztem a strand kellemes meleg vízét, és nem nagyon akartam senkire figyelni, semmire gondolni, csak lazulni és kikapcsolni. Alig voltunk a medencében, kellemes volt a víz, a csend. Az itt folytatott meghitt beszélgetések azonban olykor nemcsak az egymással társalgóknak szólnak.