Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

A saját telkén mindenki azt tárol, amit akar. Miként a füvet is akkor nyírja, amikor kedve tartja. És kísérletezhet azzal is, hogy egy használaton kívüli kisbuszt mennyi idő alatt nő be a fű. Még mindig jobb, mintha sittet vagy használt autógumit tárolna ugyanott. Nincs tehát itt semmi látnivaló. Tessék elfordított fejjel továbbhaladni! Ez Szolnok belvárosa. Itt a tulajdonnal csak jogok járnak, kötelezettségek nem. Vagy rajtam kívül mindenki vak.

Jó munkához idő kell, csak hát az időnek meg van egy hátulütője. A legjobb munkát is megeszi. A hét éve készülő, és 2023 végén készre jelentett, de még teljes egészében nem használható szolnoki várprojekt sajnos kiváló bizonyíték erre. Miközben egy része még csak készül, más részét már kikezdte az idő vasfoga. Például a torkolatnál lévő Délnyugati félbástya felirata már alig olvasható a rozsdától. Új év, új pótmunka? Vagy így marad?

Úgy tűnik, nemcsak építeni, de fenntartani sem tud ez a város. Még presztízsberuházásként épített jelképeket sem. Arról már sokszor volt szó, hogy a mindössze 14 éves Tiszavirág-híd rámpái lassan szétesnek, de sajnos érdemes egy pillantást a Tiszaliget felőli virágágyásokra is vetni. Tudom: méhlegelők. Vagy sem karbantartani, sem felújítani, de még kapálni sem tudunk. Bár az is lehet, hogy csak prezentálni akarjuk, ha nem változik semmi, milyen sors vár a drága beruházásainkra.