Egy hónapja vettem észre először. A szolnoki állomás 7-8. vágányainál lévő peronon. Azt hittem, előbb-utóbb a gyakran arra járkáló vasutasoknak is feltűnik, hogy nagyon nagy mocsok van az állomáson, Szolnok egyik kapujában. De nem. Gondoltam, most már szólok. Aztán, ha a tulajdonosnak nem fáj, akkor súrolót ragadok.

Lehetne a beszedett parkolási díjakból olyan parkolókat építeni, ahol esőben nem a víz az úr? Szerintem, a kérdés is felesleges. Mert ezért fizetünk a szolgáltatásért. Nem?

Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Szolnokon szobrokat avatunk, rombolunk, áthelyezünk, újraöntünk avagy csak róluk vitatkozunk. Közben a város egyik legrégebbi köztéri szobrának a torzója lassan, de biztosan pusztul a Belvárosi Nagytemplom tövében. A Templom utcai csonkon már egy fa is kinő. Minden városnak van Szentháromság szobra. Nekünk is. Csak ez ilyen. Ilyen szolnoki.