Abba most ne menjünk bele, hogy sajátunknak érezzük vagy sem! A probléma ugyanis nem a vélemény, hanem a használt felület. A városközpontban, az egyik legforgalmasabb helyen áll ez a hirdetőoszlop, ami csak akkor fontos a tulajdonosának, ha pénzt tud beszedni a rá rakott üzenetekért. Egyébként, tesz rá, a pénz az övé, a látvány a miénk. Így hetek-hónapok óta gyűlnek az oszlopon az obszcén kifejezések. Ha ugyanitt szemetet égetnének, az feltűnne az illetékeseknek? Vagy, ha az agyak helyett mást ürítenének, cselekednének?

Klímaszorongás? Környezettudatosság? Globális felmelegedés? Környezetvédelem? A víz a legfőbb kincs? Vannak nagy szavaink és kifejezéseink, meg van a valóság. A valóság, ami mindig piciben, hétköznapiban, közvetlen közelről mutatja meg, hogy mennyire vesszük komolyan a világ problémáit. Amik a fejünkben nem nálunk jelentkeznek, nem velünk történnek, nem minket érintenek. Még. És addig így is lehet gondolkodni a vízről, a szemétről, a betonról.

Szolnokon népi hagyomány a közlekedési táblák elfordítása. Annak, akinek szilveszter éjszakáján vagy újév hajnalán is sikerül KRESZ-táblát fordítania, a néphagyomány szerint egész évben lesznek még ilyen sikerei. Akinek netán frekventált helyen, egynél több táblát is sikerül olyan irányba állítania, hogy a szerkezet értelmét veszítse, annak a város lakói minden jót kívánnak. Például: ez legyen idén a legnagyobb sikered!

Lehet, hogy guinness rekordnak kellene bejelentenünk a Mártírok útja végén, a néhai papírgyár közelében álló hét darab, évek óta csak fehéren villogó vasúti jelzőlámpát. Amelyek ki tudja, mikor "láthattak" utoljára mozgó vonatot? Talán vannak még közöttünk olyanok, akik a hét lámpa bármelyikét látták tilosat jelezni. Vajon ki fizeti ezt a hét fehér villogást?