2025.10.14. (kedd)

Térre való

Térre való

Dátum:

A New York nevű vendéglátóhelyeknél mindig félő, hogy valami kelet-európai kisebbrendűségi érzésből fakadóan túlcsordul a hamis amerikai életérzés, és giccsbe hajlik az egész. A Kossuth téri kávézónál szerencsére erről szó sincs. Sőt, elegáns visszafogottság jellemzi a helyet.

Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy ha egy Kossuth téri kávézóban már van szék meg asztal, és valami folyadékot is felszolgálnak, akkor én már szeretni fogom, mert életet visz Szolnok még mindig kicsit szunnyadó főterére. A mai napig tartom ugyanis azt a már többször leírt nézetemet, hogy ezen a téren, körben, mindenütt vendéglátóhelyeknek és kedves kis üzleteknek kellene lennie, hogy ne csak nevében, vagy időlegesen tölthesse be a fő tér funkciót. Szerintem itt kellene működnie a város legjobb éttermének, elsőszámú cukrászdájának, elegáns delikát üzletének és a mai három mellett még legalább ugyanennyi kávézónak. Mert ezek vonzanák a kisebb, de minőségi boltokat, és nemcsak akkor lenne élet a téren, amikor a szökőkútban ingyen strandolás rendezhető. Illetve visszatérne valami abból az időből, amikor még tornyai voltak a Városházának és nem bádog fejdísze.

Ha emlékeim nem csalnak, akkor a néhai állami fodrászat helyén jó pár éve működik már a New York Café & Bistro, aminek ezúttal csupán a kávézó feléről értekeznék. Elsősorban azért, mert bennem csak most állt össze. hogy itt egy név alatt két vendéglátóhely működik egymás mellet, nagyon szoros szimbiózisban. Ami gondolom, sokban segíti a rentábilis gazdálkodást, bár azt nem tudom, hogy a fennmaradásért kell-e küzdeniük a magas bérleti díjjal.

A New York kávézó része, amit a barna különböző árnyalatai határoznak meg, szerencsére nem túlozza el a nevére való visszautalásokat. Az egyik falon van ugyan egy érdekes, az amerikai metropoliszt ábrázoló festmény, de az is inkább művészi alkotásnak tekinthető, mintsem névjegynek. Főleg, hogy a hatalmas ablakoknak köszönhetően a belső tér képére és hangulatára a kilátás erőteljesen rányomja a bélyegét, hiszen a Kossuth tér és a Városháza szinte leül mellénk a kényelmes székekre. Az amerikai életérzést leginkább az étlap gyönyörű, New-York-i fotói jelenítik meg, amelyek olyan hatásosak, hogy elsőre soha sem lehet a kínálatra koncentrálni.

Pedig a páratlan oldalakon lévő felsorolások komoly odafigyelést igényelnek. Leginkább azért, mert ez a hely, kínálatában, valóban több mint egy szimpla kávézó, tényleg inkább bisztró. Nemcsak kávékat kínálnak, hanem például egészen komoly borokat is. A tányérokra pedig olyan jó értelemben gyorsan fogyasztható ételeket kínálnak, amelyek a sebesség oltárán nem áldozzák fel a minőséget, de nem is azok a hagyományos leves-második kombinációk. És bár nem próbáltam, de remélem, hogy egy jófajta kávéházhoz illően, szinte bármikor fogyaszthatók.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Második terítés

Tavaly nyár végén jártam ott utoljára, és - mint megírtam - nem voltam elragadtatva a teljesítményüktől. Szombat este ismét lementünk, főleg a több mint ötvenféle palacsinta ígéretének engedve. Vannak pozitívumai a gyaloghídhoz közeli Andanténak.

Mi történik a városháza alatt?

Esélyt adtam a személyzetében megújult Söráriumnak. Háromszor ettem napi menüt a városháza pincéjében azzal a szándékkal, hogy ha beválik, akkor jöhet az á la carte, vagy akár a családi vacsora. Esküszöm, jót akartam. Nem rajtam múlott, de jó darabig ismét nem megyek oda.

Piac a kertben

Valahová érdemes felvésni, hogy március utolsó vasárnapján Magyarok vására a Szolnoki Művésztelep kertjében. A név ne riasszon el senkit: a legjobb értelemben vett hazai piac ez, ahol többségében környékbeli termelők és kézművesek árulják kiváló portékáikat.

Kellemes savanyúságos

A jó savanyúság olyan, mint a desszert - és fordítva -, lehet nélkülük is jót ebédelni, csak éppen nem érdemes. És miként jó desszertet, úgy jó savanyúságot is lehet otthon is csinálni, de bizonyos kivételektől eltekintve azt mondanám: minek, ha vannak profik. Például a szolnoki piacon.