(Nyári ismétlés. Ez az írás 2015. február 5-én jelent meg először.)
Pár éve véletlenül bukkantam a Szentháromság tér elnevezésre, amivel a Belvárosi templom, avagy a szolnoki Nagytemplom, hivatalos nevén a Belvárosi Szentháromság nagytemplom előtti területet jelölik. A dolgot azért furcsállottam, mert ezt a közterület elnevezést nem ismeri a Cseh Géza által 1993-ban szerkesztett Szolnok város utcanevei kiadvány, illetve korábbi térképeken sem találtam a nyomát. Az biztos, hogy az elnevezés nem légből kapott, hiszen néhány internetes utcakereső tud róla – igaz, van, amelyik a Bajcsy és a József Attila utak kereszteződéséhez teszi -, illetve a templomra rákeresve is először a Szentháromság teret dobja fel a Google, mint az épület címét.
Ám, ha a téren körbesétálunk, akkor tapasztalhatjuk, hogy ilyen névtábla nincs. Sőt, maga a belvárosi plébánia a Templom utca 8. szám, az egykori gimnázium épülete – ma római katolikus oktatási központ – pedig a 10. számot viseli. Ami pontosan illeszkedik a Templom utca számozásába, hiszen a Galéria a 2-es, a Tisza mozi a 4-es, az iskola pedig a 6-os szám. Ezek a számozások egyébként akkor is így voltak, amikor a Templom utca a háború előtt még Szent Ferenc, utána pedig Koltói Anna nevét viselte.
Persze felkiálthatunk, hogy akkor milyen házszám alatt van maga a templom. Nem tudom, de szívesen mondom azt, hogy Szentháromság térinek kell lenni a számnak.
Már csak azért is jelölném így, mert ez a háromszög alakú tér minden bizonnyal Szolnok egyik legrégebben kialakult, és máig meglévő közterülete, ahol ráadásul a város második vagy harmadik legöregebb épülete, a Nagytemplom (épült 1724-1757) mellett a legrégebbi nem templomként funkcionáló, egyben az első emeletes épületünk is áll. Ez utóbbi ugye a klasszicista stílusban 1835-ben épített volt gimnázium. Mindezekből következik, hogy a Tószeg felől vezető kocsiút és a Tisza között már akkor jelentős közterület lehetett ez a tér, amikor Szolnok városfala még jóval messzebb – valahol a Táncsics utca elején – állt.
Mindezek mellett a téren lévő szobrok is fontos helytörténeti jelentőséggel bírnak. A plébánia kerítésének támaszkodik a barokk Kálvária, amelynek központi alakja a keresztre feszített Jézus, lábánál pedig a térdeplő Mária Magdolnát láthatjuk, míg a két mellékalak Szűz Mária és Szent János. A Kálvária érdekessége, hogy korábban nem a kerítésnél, hanem inkább a templom tengelyével egyvonalban, a tér közepén állt, és kovácsoltvas kerítés vette körbe. Nem kevésbé érdekes a templom főbejárata fölött látható szoborcsoport sem. Mindezek mellett a tér meghatározó eleme a tavalyi városnapon felállított Boldog Sándor István szobor, ami a szolnoki Pogány Gábor Benő remek alkotása.
Bár nem biztos, hogy a téren áll, de meghatározza azt, ezért érdemes a Mária utca torkolatánál lévő, 2011-ben felújított Mária szobrot is megemlíteni. Illetve, ha már Szentháromság térről beszélünk, tekintsük a tér részének a Nagytemplom oldalánál álló, a Kossuth térről valószínűleg a háború után ide száműzött Szentháromság szobor torzóját is. Nem kevésbé fontos a templom bejáratától jobbra lévő, végtelenül egyszerű tábla sem, amely az 1950-ben betiltott szerzetesrendekre és az internált szerzetesekre emlékeztet.
Mindezek alapján úgy érzem, hogy Szolnok egyik legfontosabb helytörténeti és emiatt turisztikai közterülete a Szentháromság tér. Amit túl snassz lenne a Templom utca végének nevezni, így a magam részéről mindenkit bíztatok, hogy bátran használja, ezt a nem is tudom, mennyire hivatalos elnevezést. Hisz egy közterületnek úgyis mindig az a neve, amit az arra járók és az arról beszélők használnak.