Szolnok első írásos említésének 900. évfordulójára nemcsak nagyszabású beruházásokkal és kulturális programokkal készült a város, de több olyan eseményt is a jubileum részévé tettek, amelyeket minden bizonnyal enélkül is megrendeztek volna. Ilyen lehetett a VIII. Olajipari Ifjúsági Találkozó, amit 1975-ben Szolnokon, a Tiszaligeti „KISZ Iskolán”, magyarul a mai ifjúsági tábor területén rendeztek. A nyolcas szám jelzi, hogy az előző években is lehettek hasonló összejövetelek, bár azoknak nem találtam a nyomát. A nyolcadikra is csak azért bukkantam rá, mert az 1975. szeptember 23. és 28. között lebonyolított találkozóra egy pici réz kitűző is készült, amiből valószínűleg minden résztvevő kaphatott. Maga a jelvény nem éppen különleges: egy nagyon vékony rézlemez – kicsit olyan, mint napjaink különböző turisztikai helyszínein 5 forintosból préselhető emlékérmék -, aminek a hátuljára a kitűzésre szolgáló gombostűt odaragasztották. A „lemezdomborított képes” oldalán az OT feliratot két olajkút és a KISZ címere díszíti, illetve szerepel rajta az 1975-ös szám, Szolnok neve és az esemény címe is.
Igaz, az utóbbi nem teljesen, hiszen, mint a MANDA felületén elérhető korabeli meghívóból és kikérőből tudható, a találkozó egyben KISZ vezetőképző is volt. Ez a dokumentum egyébként tartalmazza az egyhetes találkozó programját is, aminek második napjára városnézést szerveztek „a 900 éves Szolnokon”. Addigra elkészült a 4-es főút átkelési szakasza, a Pelikán szálló és a Vízügyi székház, viszont az új belváros több pontján még régi épületek álltak, a Kossuth téren nem volt kész a TB székház, és a Móra Ferenc utcai lakótelepről is hiányoztak az áruházak. A Tiszaligetben viszont minden készen volt, amit a 900 éves jubileumhoz kötöttek, és ezeket alaposan meg is nézhették a találkozó résztvevői, hiszen az „edzett ifjúságért” mozgalom keretében rész vettek az akkori Tiszaligeti Napok sportversenyein is, sőt egy tudósítás szerint női kézilabdában második lett a találkozó „válogatottja”. Akiknek talán szurkolhattak néhányan ezzel a kis kitűzővel a kabátjukon, melegítőjükön.
De lehetek olyanok is, akik egy másik kitűzőt viseltek, ami konkrétan a 900 éves Szolnokra emlékeztetett. És ezzel nagyjából minden általam tudhatót el is mondtam erről a 7×3,3 centis jelvényről, amin semmi nem utal a készítőjére vagy a megrendelőjére. Pedig nem egy hétköznapi darabról van szó. A hátulja – amire a kitűzést szolgáló biztostűt „heggesztették” – nemcsak fémből van, de két hosszabb oldala vissza is lett hajlítva. E hajlítások közé került a grafikát tartó anyag, majd az egészet valamilyen átlátszó „műanyaggal” leöntötték, végül pedig még csiszolták is, hogy megfelelően domború legyen. Magyarul nem egy gyorsan elkészíthető kitűzőről van szó, ami ennek megfelelően olcsó sem lehetett. Persze elképzelhető, hogy a „kép” bal oldala elvezethetne a „megrendelőhöz”, mert számomra az a részlet olyan, mintha valami népi motívum, esetleg a kelengyeláda mintája lenne. Szóval nem zárható ki, hogy a helyi múzeum vagy a turisztikai hivatal rendelt ilyen kitűzőket 1975-ben, hogy a látogatóit és ügyfeleit ilyen kis figyelmességgel emlékeztethesse a szolnoki jubileumra.
