Lassan elkopik a Tisza partjáról a város egykori ipari jelképe, a tárház. Máshol ilyen épületekből szoktak modern művészeti múzeumokat, meg fantasztikus kulturális központokat varázsolni. Máshol.
A Tisza- és a Zagyva-híd belvárosi oldalán lévő Szabadság téri kereszteződésben péntek délutántól egész hétvégén nem működtek a jelzőlámpák. Volt, amikor ez senkit nem zavart, volt, amikor hosszú sorok kígyóztak. A legforgalmasabb kereszteződésben szórakoznak rendszeresen a közlekedőkkel. Miért? És kik?
A KRESZ táblák által meghatározott szabályok betartásához vajon szükséges-e Szolnokon metszőollót és fűrészt is a gépkocsiban tartani? Persze azt is kérdezhetnénk, kinek a dolga a városban a közlekedési táblák láthatóságának a biztosítása? Magyarul: ki a táblák gazdája? A könyvtár sarkánál lévőnek úgy tűnik, senki. Mert nem csak észrevehetetlen, de elképesztően szutykos is. Ám a helyén van. Büntetni is lehet miatta. Hajrá!
A Milléren még fellelhető, egykor szebb napokat látott Vízügyi Múzeum lassan, de biztosan pusztul. A Hoffherr traktor évek óta nincs már a helyén, így nem lehet tanúja az egykor gondosan összegyűjtött eszközök és berendezések eltűnésének, szétkorhadásának. Néhány honlap még létező kiállítóhelyként utal a különleges szolnoki gyűjteményre, de reméljük, a kirándulók kedve az aszfaltot csak nyomokban tartalmazó odavezető úton elmegy a látogatástól, így valamivel kisebb a szégyenünk.
Igen! Ez a kisebb szeméthalom a város főterétől 20 méterre, az 1-es számú irodaház Jókai utcai sarkánál foglalta a közterületet az előző hétvégén. Hogy miként kerülhetett oda, nem tudom. Akár jótékonysági küldemény vagy szimpla szemetes zsák is lehetett eredetileg. Biztos van valami oka annak, hogy pont ezen a helyen lett Szolnok "dísze". A magyarázaton azonban még dolgoznom kell. Számomra érthetetlen.