A régi rómaiak tudták. Csak nem árulták el. Nekünk. Mármint, hogy miként lehet olyan tartós utakat és hidakat építeni, amelyek 10 évnél tovább bírják. A szolnoki "százlábú" hidat ugyanis bő évtizeden belül felújították, majd garanciálisan javították, de ma nagyjából olyan, mint előtte volt. De az is lehet, hogy ez egy új egészségügyi fejlesztés. Vesekővel bajlódó betegek bringára! Párszor oda-vissza tekerés a "százlábún", és nincs szükség drága műtétre. Csak nehogy fizetni kelljen érte!

Szolnokon még az új építésű házak esőcsatornái is általában az utcákon érnek véget, hát még a régebbieké. Az esővíz így a járdákra, utakra csordogál, emiatt pedig telente nemcsak jégpáncélok lesznek, hanem a résekbe folyó és megfagyó víz ereje miatt tavaszra, nyárra romok is. Seggre esni is kellemetlen. Rossz utakon járni vagy folyamatosan felújítani meg pénzkidobás. De legalább szemmel látható, hol folyik el feleslegesen nagyon sok pénzünk.

Ismét úgy csinálunk, mintha valamit rendesen megcsináltunk volna. A torkolatnál lévő Zagyva-híd, az uniós Szolnoki Vár projekt részeként új lámpákat és korlátokat kapott, ami tényleg szép új ruhát kölcsönöz az idén 98 éves műtárgynak. De mi van a ruha alatt? És, ha egyszer lesz valahonnan pénz a kevésbé szem előtt lévő, de fontos részek felújítására, akkor mi lesz az új ruhával? Vagy mi vagyunk gazdagok, vagy az Unió hülye.

Amíg működött, addig is a város egyik legnívósabb vendéglátó-ipari egysége lehetett a Tallinn városrész Korty Borozója, ahol a felirat szerint még nyerőgép is üzemelt. Így bezárva, pusztulva, az igényes, csupasz hirdetőtábla mellett viszont már csak egy ócska faház. Viszont a városrész és Szolnok szégyene, a nemtörődömség reklámja.