Vagy szolnoki dzsungel? Netán égig érő csalitos a város közepén? Ki tudja, mit rejt a mélye? Vadállatokat? Tündéreket? Szemetet? Patkányokat? Persze magánterület. Ehhez is mi közünk? Hát van azzal valami baj, ha Szolnok főutcájától és egykori korzójától háznyira pár év alatt, a néhai kertmozi, meg az első autószalon helyén a gondozatlan, gyomos telekből egy szabályos kiserdő lett? Szerintem: van. Bár a Sütő utca összképén nem sokat ront.

Máshol turisztikai látványosság, a város jelképe, nálunk az egyik oldala graffitik helye, a másik nyilvános wécé, miközben egyre nagyobb darabak hiányoznak a burkolatából. Életének nagyjából felében nem töltöti be eredeti funkcióját, azóta pedig folyamatosan pusztul. Vajon van esély a megmentésére, vagy egyszer ezt is elbontják valami nagy tervre hivatkozva, hogy aztán már csak régi képek őrizzék?

A felnagyított és betonból kiöntött anyacsavarok közterületeink régi és sokfelé felbukkanó tartozékai. Hogy kinek a tulajdonát képezik, az persze rejtély. Lehet, hogy ebben az esetben, a Baross út végén, maga a tulajdonos sem tudja. Mert, ha tudná, akkor csak nem hagyná, hogy csikkúsztató medence legyen ezekből az igénytelen, több évtizedes utcabútorokból. Lehet, hogy inkább elvinné őket.

A nagy OTP mögött, a parkoló szélén, a járda mellett áll az a fa, ami tele szokott lenni baglyokkal. Gondolom, ezek a menő Bömbik, meg a Lexus az ott élő baglyoké, akik úgy gondolták, a leghelyesebb az otthonuk közelében parkolni. Amivel Szolnok közterületesei és rendőrei is teljes mértékben egyetértenek, hiszen háborítatlanul álltak hétköznap délután a díszkő járdán. A baglyok. Akik így a parkolásért sem fizetnek, plusz megmutatják, hogy nemcsak a fáról szarnak bármelyik szolnoki fejére. Mert ők a baglyok.