Volt egyszer egy kerékpárút. Talán az első Szolnokon. Szandára vitt a 442-es főút mellett. Ma is visz oda a gát tetején egy sóderrel foltozgatott maradék aszfaltcsík. Kellemes út.

Tudom, hogy hirdetni (is) nehéz. És drága. Meg mindent meg lehet oldani okosban (is). De szerintem nem éppen a megbízhatóság jele, ha egy "mester" az utcai fákat rakja tele rajzszöggel felerősített hirdetésekkel. Pancser hatása van a dolognak. Én biztos, hogy nem engedném be a lakásomba. Magyarázkodni persze lehet, de szerintem erre nincs mentség. Le kellene szedni ezeket a hirdetéseket, mielőtt utcai a szemét lesz belőlük!

Itt majd egyszer biztos épül valami új és szép. Addig viszont válogathatunk a hazai gaznövények emberes példányaiból. Tüsszenteni szabad!

A graffiti és a streetart gerillaművészeinek valódi elismerését az olyan tehetségtelen, agyatlan festékszórók akadályozzák, mint ennek a Tallinn városrészben lévő táblának az összefirkálója. Ez nem művészet, nem üzenet, ez szimpla rongálás, bűncselekmény, ami árt az egész szabad mozgalomnak. De a művészethez, a valódi önkifejezéshez nemcsak alapanyag és felület kell, hanem ész is. Azt meg ugye nem lehet vásárolni.