A kisebb gyerekek különböző tematikájú matricáskönyvekben gyűjtik kedvenc kis képeiket: állatokról, focistákról, tájakról. Sok szolnoki közlekedési táblát elnézve viszont úgy tűnik, a nagyobbak már nem kapnak ilyen gyűjtőalbumokat, pedig ők is szeretnek ragasztgatni. Lehet, hogy a táblák fel is vannak osztva, hogy tuják, melyik kié? Netán még cserélgetnek is a ragasztás előtt? Marad a gyerek, ha játszik!

Legalább egy éve emlékeztet ez a tábla, Szolnok egyik legszebb helyen lévő játszóterén arra, hogy vannak olyanok, akiknek gyermekkorából kimaradt a kulturált játszótér. Se gyerekszoba, se játszótér. A primitívség meg körbeér.

Már ez is elavult fotó, hiszen napról napra csökken a Tisza vízszintje. Lehet azt mondani, hogy nem tehetünk róla. Meg lehetne gondolkodni a szavazatunk ilyen értelmű használatán is. Egy cikk szerint csak júniusban annyi vizet engedtünk ki a folyóinkon keresztül az országból, amiből egy Szolnok méretű város minden vízszükségletét több száz évig lehetne fedezni. De hát mi okosak és gazdagok is vagyunk. A víz meg az úr, még akkor is, ha eltűnik.

A védelemre érett Templom utca elején néhány hónappal ezelőtt gyönyörűen felújították a Bányakapitányság egykori épületét. Március végére így néz ki. Értelmetlenül, eszetlenül összefestette valaki. Nemcsak a tulajdonosnak okozva kárt, de Szolnok egyik legszebb utcájába belerondítva, minden lokálpatriótát összemaszatolt. Hol vannak ilyenkor a várost pásztázó kamerák? A sok egyébre ráérő rendőrök? A rongálók azonnali előkerítésére buzdító politikai felháborodás? Az ilyen festékeket árusító boltok számonkérése? Hosszú-hosszú várost takarító közmunkára ítélném azt a "hülyegyereket", aki nem fogja fel, hogy az önkifejezése agyatlan rombolás.