A Tallinn városrész egyik fáján élő mókuscsalád feje megunta, hogy olykor nem tudja használni odúja bejáratát, mert mindenféle alakok pont a bejárata elé parkolnak. Szerzett hát egy jól megfogalmazott, rikító színű táblát, pár nagyobb szöget, meg egy kalapácsot. De nem tudta felszögelni a táblát, mert a mancsaival csak egy mogyorót bír el. Szerencsére a Vásárhelyi Pál utca egyik lakója is hasonlóan érzett, és ő már tudta használni a kalapácsot, a fát meg nem kérdezték. Így most rend van a Tallinn városrész egyik bejáratánál.

Mi lesz a régi reklámokkal? Általában elfelejtsük és/vagy kidobjuk őket. De kinek a dolga kidobni egy elavult vagy leszakadt óriásplakátot? A hirdetésen szereplő cégé? A hirdetést kihelyező vállalkozásé? A táblahelyet bérbeadó tulajdonosé? Gát lévén a gátőré? Vagy a városi köztisztasági cégé? Netán az enyém, ha már észrevettem a Szandai rétre vezető lépcső mellett? Csak azért értetlenkedem, mert a szerintem egyértelmű válasz ellenére is ott éktelenkedik néhány óriási, plakátból gyűrt szemétgalacsin.

Tekinthetjük speciális reklámeszköznek is. Mert, aki nem fér el a bokrok miatt a járdán, az kénytelen a bank felé kerülni. Meg persze szimpla trehányságnak is, hogy a város közepén, az SZTK közelében, lassan évek óta buknak rá a bokrok a járdára. Tény: a másik oldalon is van járda. Sőt, lehetnek környezetvédelmi szempontok is. Tehát az is lehet, hogy nincs is semmi baj a Hősök terén, a Baross utca torkolatánál ezzel a kis szolnoki dzsungellel.

Petőfi verséhez hozzáírni egy-két sort. Egy 100 éves ház ablakait műanyag nyílászárókra cserélni, majd az egészet hungarocellbe burkolni. A Magyar rapszódiára a BS közönsége előtt hegedűvel bohóckodni. Ha ilyesmiket lehet, akkor miért ne lehetne egy szoborra matricát ragasztani? Először csak egyet, aztán úgyis jön a többi. Poén? Művészet? Üzenet? Rongálás? Tessék választani, aztán intézkedni!