Csak egy apró csavar. A fa úgysem szól. Jobb lenne, ha szétdobálnák a csikket meg a szemetet a fa körül? Tekinthetjük ezt recycling-nak is, hiszen ez a kukává lett konzervdoboz végezhette volna egy kukában is, aztán meg egy szeméthegy gyomrában, ahol évszázadok alatt bomlik le. Most tényleg ez a legnagyobb baj? Milyen kép? Nehogy már ez az apró doboz rondítson bele a városképbe! Tudjunk már viszonyítani! Jóvanazúgy.

Szolnok egyik kapujában, a vasútállomás előtt, bő három éve helyeztek ki a megszépült parkba legalább harminc padot. A padok viszont olyanok, mint a növények. Ha nem ápolják őket, tönkre mennek, rohadni kezdenek, majd elpusztulnak. És ahogy a gondozatlan kertet elfoglalja a gaz, az elhanyagolt parkot, a szemét. Szóval szép lassan hasonlítani kezd az állomás előtti park az állomásra.

Nincs egy éve, hogy a Szapáry utcai új óvoda építéséhez kapcsolódóan elkészült a Sütő utcai parkoló. Természetesen itt-ott térkővel lehatárolt "szigetekkel", amelyek kezdetben úgy tűntek, ápolt virágágyások vagy maximum füves területek lesznek. Persze a maguk nemében a vadon növő gyomok is lehetnek szépek és érdekesek, miként e parkoló szélén kialakuló minidzsungel is mutatja. Az más kérdés, hogy valóban ez volt-e a fejlesztői, beruházói szándék? Avagy csak menet közben elveszett a gazda. Aki foghatná a kaszát meg a kapát, és rendet rakhatna a területén.

Szellem járja be Szolnokot (is). A gazdátlan, elengedett, magára hagyott, csomagolóanyagokból lett szemét szelleme. Nincs az a jól működő köztisztasági vállalat, lelkes és energiáiból kifogyhatatlan civil kezdeményezés, amely elűzhetné ezt a szellemet. A tavasz és a nyár majd csak elfedi, de köztünk marad. Mert a fejekben lévő szellemnek kellene előbb alaposan megváltoznia, hogy aztán a szemét szelleme eltűnjön... Például az utak menti bozótosokból.