Néha azt gondolom, hogy ha az Unió gazdagabb felének polgárai sejtenék, mi mindenre dobták ki a pénzünket a segítségünkkel, akkor ők kezdenének akciózni ellenünk. A Tiszaligetben például lassan egy évtizede pusztul vagy hatvan darab - újonnan beszerzett, de szerintem, soha sem használt - kerékpár, amiket még sok-sok névvel ezelőtt szerezhetett be a helyi felsőoktatási intézmény. Hány támogatási ciklusnak kell elmúlnia ahhoz, hogy felszámolódjon Szolnok legszomorúbb kerékpártárolója? Mondjuk valami nemes cél érdekében.

A hétvégi Lego-kiállítás idején sűrű növényzet takarta (védte?) az Aba-Novák Agóra Erkel-terme mellett álló Kozák László ("nagy Grofo") szobrot. Ha büszkék vagyunk egy szoborra, akkor nem takarjuk el, akkor a mozgatható bukszusoknak máshol találunk helyet. Ha annyira nem akarunk mutogatni egy szobrot, akkor nem a növénytakaró a megoldás. Talán ebben az esetben is érdemes lett volna előbb gondolkodni, utána cselekedni, és nem fordítva. Kinek a szégyene?

Súlyos vészhelyzet esetén, akkor is csak megkülönböztetett jelzéssel (gyk.: kékvillogó) van keresnivalója autónak a Tiszaparti sétányon. Nincs az a közfeladat, az a borús idő, az a rengeteg munka és ebédidő, ami ez alól felmentést adhat(na). Gondolja a naiv szolnoki. Ám ebben a városban mindent lehet. Azoknak is, akiknek pedig példát kellene mutatniuk. Mert, ha valakinek lehet, akkor mindenkinek lehet. És ez a lejtő!

Nem voltak védettek, sőt talán helytörténeti jelentőségük se volt túl nagy. Nekem mégis hozzátartoztak a József Attila lakótelephez és a Bálvány utcához, mert egy kicsit a környék jó fél évszázaddal ezelőtti születésére emlékeztettek. Miért volt "Jubileum" a lakásszövetkezet? Egyáltalán mi az a lakásszövetkezet? És ki volt Dr. Csanády, és miért nem viseli már a körút a nevét? Sorolhatnám a Szövterves kérdéseket is, de már nem nagyon fogunk feltenni ilyeneket. Mert két táblával kevesebb emlékeztet. Kár, hogy a hungarocell szörny ezeket is megette, és nem volt senki, aki eltette volna őket, mint Szolnok múltjának egy parányi darabját.