Minden bizonnyal köztisztasági szakembert és városmarketingest sem képeznek Szolnokon, így a város főterén - a néhai Múzeum étterem helyén - lévő Szakmák palotájába napok óta csak széttaposott galambszaron és sáros levélmaradványokon keresztül lehet(ne) bejutni. Van kedve bárkinek egy ilyen igényes helyen szakmákról és tanulási lehetőségekről érdeklődni? Bár lehet, hogy nem is az adott szakmák hiányoznak, csak egy söprű, némi víz, a példamutatás és a szándék. Vagy maga a csoda?

Lassan egy hónapja nincs gazdája ennek a lyuknak a Madách utca 9-11. szám előtt. Úgy tűnik, egykor a vízművek sertepertélt itt, de aztán hagyták, mint eb a szaharát. Őket nem zavarja, az út tulajdonosát - a várost - nem zavarja, a szolgáltatásért fizető adófizetők meg tűrnek. Hol van itt a gond?

Nem ipari műemlék. Nem közpénzből épült. Lehetne magánügy is. De Szolnokon a megszűnő és tervszerűen elbontott cukorgyár még évtizedekig közügy lesz. Mert munkát adott.

Koszorú, koszorú, miért vagy olyan szomorú? Mert a neved szolnoki koszorú? Mert a helyed négy és fél hónappal a használatod után, a veled megkoszorúzott park bokrai alatt van? Nem vigasztal, hogy ez minden évben így történik Szolnokon? És az sem, hogy a város emlékműveinek tövei tele vannak hozzád hasonló, több hete-hónapja elszáradt, méltatlan koszorúkkal? Közös szégyenünk, hogy ünnepélyesen koszorúzni tudunk, de valóban, egy-egy ünnepségen túl emléket ápolni még nem.