Szolnok, szombat dél, Béres József sétány, a Szegedi Kis István utca végnél, a város legszebb játszótere közelében. Minden bizonnyal az előző este nyomai. Amikor már nyitva voltak a kerthelyiségek, de 11-re még haza kellett érni. Vagy a pincérek nem szedték le a bárpultot, vagy, akik ott ittak, azok feledkeztek meg arról az alapvetésről, hogy mindenki takarítson maga után. Ők jól érezték magukat, mi meg miattuk rosszul. Fog ez valaha változni?

Négy évtizede még az volt a hír, hogy már majdnem száz nyilvános telefonfülke működik Szolnokon. Napjainkban meg talán az lehetne a szenzáció, hogy akad egyetlen egy a városban, amelyik vállalható állapotú. A Jubileumi tér sarkán már csak a duplafülke áll, készülék sincs benne, de kiválóan alkalmas feszültség levezetésére, grafikai vágyak kiélésére és bérrollerek elhagyására. Lehet, hogy kezdeni kellene a régi telefonfülkékkel valamit. Mert a világ tovább változik.

A Thököly úti körforgalomnál, a közeli üres telek szélén - szerintem közterületen - fekszik egy kidöntött hirdetőtábla. Olyan, mintha tövestől csavarta volna ki a vihar, a beton bakok is ott vannak még a végén. Valakinek útban volt? Vagy úgy döntött a tulaj, hogy a város egyik legforgalmasabb körforgalmában nem érdemes hirdetni? Akkor mi lesz megdöntött táblával? És mikor?

Akik nem tehetnek arról, hogy a szükségüket kell végezni. Azon meg nem hinném, hogy gondolkodnának, miért Szolnok belvárosának a közepén, egy átjáró bejárata fölött van erre a legjobb alkalmuk. Mindenesetre az Árkád folyosóján az emberek is szívesen végzik a dolgukat, így az elején lévő galambpiszok talán fel sem tűnik senkinek. Így élünk mi együtt a természettel.