Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Alapvetés, hogy nem szemetelünk. Ha mégis, akkor azt közpénzből általában összetakarítják. Szerintem az is alapvetés, hogy a város függőleges felületeit nem ragasztjuk tele mindenféle papírfecnikkel. Miként azt is annak gondolnám, hogy ha valakik ezt mégis megteszik, akkor azokat megbüntetik, és gyorsan gondoskodnak a szemetük eltakarításáról. Mert nem vet ez jó fényt ránk. A Tisza-parton főleg, ahol elvileg idegenek és turisták is előfordulhatnak. Akik így azt hihetik, Szolnokon lehet ilyet, netán még egyet is értünk a kitacepaózott felhívásokkal. Én biztosan nem.

Az évek óta pusztuló, egykori Tüdőkórház főbejárata mellett enyészik el ez a míves zászlótartó. A munkás, paraszt és értelmiségi összefogást szimbolizáló középső alkotás felett talán a poraiból mindig feltámadó, Szolnok címerállatának választott pelikánt láthatjuk. Törött szárnnyal. Ami sajnos a volt tüdőkórház előtt arra is utalhat, hogy bizony van, ami Szolnokon ma csak legenda.

Szerintem senki sem tudja, hány pad lehet Szolnok közterületein. Így arról se lehet pontos információ senkinél, hogy a kihelyezett padok közül jelenleg hány alkalmatlan arra, amire szánták. Arról meg pláne, mi lesz a sorsuk. Meddig hirdetik a nemtörődömséget, a gazdátlanságot? Avagy mikor jut valakinek az eszébe, hogy felújítsa ezeket a szomorú, feladatukra alkalmatlan padokat.