Bő egy éve lehet, hogy elkészült a Szapáry utca új járdája. Aminek a Baross utca és a Kreutzer köz közötti szakasza úgy van összeköpködve, mintha valami belső kínai falu piacán lennénk. Igaz, nálunk a köpetek nem száradnak fel, hanem széttaposott rágók képében ott virítanak a sárga műkövön. Kereshetünk összefüggéseket a környék üzletei és a járda állapota között, de ez az undorító helyzeten nem változtat. Biztos, hogy köpni kell?

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mellékelt képen nincs semmi különös, csak egy szokásos hétköznap délutáni pillanat a 442-es főút szandaszőlősi átkelési szakaszán, tulajdonképpen a város Kertész utcájában, valamikor fél négy és négy óra között. Mondhatnánk: nem kell olyankor arra járni, vagy nem kell autóba ülni. Meg azt is, hogy nem a Csáklya úti Tisza-híd a legfontosabb, hanem a szandai elkerülő. Sokkal fontosabb, mintsem ismét csak kampányhazugság legyen belőle!

Tekinthetjük speciális reklámeszköznek is. Mert, aki nem fér el a bokrok miatt a járdán, az kénytelen a bank felé kerülni. Meg persze szimpla trehányságnak is, hogy a város közepén, az SZTK közelében, lassan évek óta buknak rá a bokrok a járdára. Tény: a másik oldalon is van járda. Sőt, lehetnek környezetvédelmi szempontok is. Tehát az is lehet, hogy nincs is semmi baj a Hősök terén, a Baross utca torkolatánál ezzel a kis szolnoki dzsungellel.

Különleges street art alkotás díszítette néhány napig a Református templom előtti útszakaszt. Az ismeretlen művész, Bringatorzó című szobra azt a pillanatot ragadta meg, amikor a kiöregedett drótszamárra már senkinek sincs szüksége, és eldobják, mint a kivert kutyát. Csonkán, sántán, megbántva mutatja az elmúlást. Vagy lehet, hogy nem is szobor volt?