2025.11.30. (vasárnap)

Egy szempár, egy fenék

Egy szempár, egy fenék

Dátum:

Az Árkádok mögötti parkolóban állította le az autóját. Próbált nyugodtnak látszani, holott utálja, ha félbe kell hagynia, amin dolgozik. Editnek viszont nem tudott ellenállni. Az előző napi Szigonybeli kalandjuk, és a délelőtti telefonhívásából is érezte, hogy ismét közelebb kerültek egymáshoz. Amikor meglátta a nőt a dupla átjáró alatt, kiszállt az autójából, integetett neki, hogy észrevegye.

Az Árkádok mögötti parkolóban állította le az autóját. Próbált nyugodtnak látszani, holott utálja, ha félbe kell hagynia, amin dolgozik. Editnek viszont nem tudott ellenállni. Az előző napi Szigonybeli kalandjuk, és a délelőtti telefonhívásából is érezte, hogy ismét közelebb kerültek egymáshoz. Amikor meglátta a nőt a dupla átjáró alatt, kiszállt az autójából, integetett neki, hogy észrevegye.

– Ide figyelj Bán Béla! Hát hiába írok neked az iwiw-en meg a facebook-on, semmire nem válaszolsz? Tegnap délután óta nem tudok lenyugodni – zúdította nyakába az érzelmeit a nő, miközben betuszkolta az anyósülésre. – Tudod, mit mondok neked? Az a fickó nem véletlenül borult be a bokszunkba. Azt hittem, meghalok, amikor dőlni kezdett a fal, aztán meg ott feküdt az a hülye a lábainknál.

– Igen, nekem is van néha olyan érzésem, mintha valami filmbe keveredtünk volna – próbálta kényszeredetten mosolyogva megnyugtatni a feldúlt nőt.

– Filmben? Bán Béla, te tiszta hülye vagy! Bennünket le fognak csukni?

– Mert egy fickó a lábaid elé zuhant?

– Nagyon vicces vagy, csak majd leesik az álad, ha elmondom, mire jöttem rá – mondta szikrázó szemekkel, izgatottan fészkelődve az ülésben Edit. – Akkora slamasztikába vagyunk, hogy el se tudod képzelni. Tud, hogy ki volt az a fickó, aki a Szigonyban átborult a bokszunkba?

– Valami részeg tinédzser.

– A nagy büdös lótúrót. Az egy rendőr volt, és éppen hallgatózott – vágta rá szikrázó szemekkel, hangjában egy felfedező büszkeségével. – Ugye, most csodálkozol?

– Igen. Téged ennyire megviselt a kollégád elvesztése?

– Velem ne próbálj fölényeskedni, és ne játszd el, hogy nyugodt vagy, mert kiszállok a kocsidból. Fogd már fel, hogy nyomoznak utánunk. Ezek azt hiszik, hogy Zolikát valaki eltette láb alól, és mivel a valódi tettes túl nagy ember ahhoz, hogy bántani merjék, kishalakra akarják kenni a dolgot.

– Állj, állj, állj! – Nagy levegőt vett, megfogta a nő kezét és mélyen a szemébe nézett. Azokba a szemekbe, amiket negyedszázada a nap minden órájában bámulni akart. Hirtelen érezte, ettől a szempártól mindjárt elveszti a fejét, pedig higgadt akart maradni. – Az a szemét Gulyás véletlen baleset áldozata lett. És bár te is és én is szívesen kinyírtuk volna, egyikünknek sincs köze a halálához. Ráadásul huszonöt éve nem láttalak – lágyult el a hangja. – Honnan veszed, hogy kettőnk ellen nyomoznak? És miért lett volna rendőr az az ütődött tegnap? Nekem ilyen marhaságokra nincs időm! Csak azt akartam tőled megtudni, ki volt az a mocsok, aki megalázta a lányomat.

Az anyósülésen ülő nő kihúzta a kezét a férfi ujjai közül, miközben kimért lassúsággal hátradőlt, mint aki csak erőt gyűjt a következő kitöréséhez. Nem nézett a még mindig őt bámuló férfira, a szélvédőre meredt. Szemei egyre összébb húzódtak, arca mind merevebb lett. Majd, mintha mondani akart volna valamit, de a szája tátva maradt. Amennyire csak tudott, előrehajolt, aztán elhaló hangon felnyögött.

– Mit fogdossa a főnököm a Zolika nővérének a fenekét?

Előző cikk
Következő cikk

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Falra festett lány

A fiatal eladólány a visszajáróval bajlódott, miközben a vállával a fejéhez szorított telefonba káromkodva küldte el az anyjába a vonal túlsó végén lévőt. A vele szemben álló, rendszeresen ott vásároló vasutas elmosolyodott. Ha a lány csak egyetlen pillanatra is ránéz, talán észreveszi a kaján vigyor üzenetét: a férfi pontosan tudja, miről lehet szó, és neki se lenne ellenére a dolog, csak nem mer előhozakodni vele.

Hunyadi utcai szilveszter

- Miért maradt itthon a nagyapád - kérdeztem Annát, amikor hosszas gyötrődés után végre meg mertem szólítani a szilveszteri buliban. Megsemmisültem a nézésétől. Mikor bementünk a szobájába, a heverőjén már nem az Öreg ült, hanem Bogi feküdt az aktuális pasijával, combjáig legörgetett harisnyában. Az Öreg nélkül felejthető szilveszter lett volna.

Híd az ablakból

- Nem emlékszem, mikor jártam utoljára a Tisza túlpartján. Talán gyerekkoromban. - Tűnődött Elvira néni a Szabadság téri lakása ablakán kinézve, miután lelkesen magyaráztam, milyen jót strandoltunk előző nap a Tiszaligetben. Matematikai képességeim csiszolására járattak hozzá a szüleim. Nem tudom, hány éves lehetett akkor, de biztosan túl volt már a nyolcvanon. - A hidak rossz emléket hagytak bennem.

Aki soha nem jön, rosszban sántikál?

- Szevasz Tonikám, Gerzson vagyok. Vendégségben van nálad egy hölgy, aki szerintem, éppen indulni szeretne - szólt a telefonjába a füredi kapitány, miután volt közgés osztálytársával leparkoltak Szolnok Rózsadombján. - Tonikám, ne ködösíts! Nem tudom cserébe Ványai Andrást adni, mert már nincs Szolnokon - aztán hosszan hallgatta a férfit a vonal túlsóvégén. - Na, kísérd ki szépen a hölgyet!