2025.11.30. (vasárnap)

Aprócska kérés

Aprócska kérés

Dátum:

Kezdeni kellene valamit a magyar filmgyártással, mert úgy tűnik, nem a nézőkkel van baj. Január elsején este egy gyengécske amerikai vígjátékra, most pénteken pedig egy nézhető tengerentúli drámára is majdnem megtelt a Szolnok Pláza egyik terme. Az Üvegtigris 3. pedig magányosan zakatol.

Aki szeret moziba járni, és ebből kifolyólag van benne némi szimpátia a hazai filmgyártás iránt, az sürgősen nézze meg az Üvegtigris 3 című filmet. Rudolf Péter legújabb alkotása ugyanis kifejezetten nézhető, az előző két rész nélkül is érthető, szórakoztató, sőt, ha kissé elengedjük magunkat, akkor iszonyatosan sokat röhöghetünk rajta. Mindezt nem azért írom le, mintha az öt lúzer új kalandjainak kellene a reklám, hiszen alig egy hónap alatt több mint kettőszázezren nézték meg. Csupán azért, mert 2010-ben ez volt az egyetlen olyan magyar film, aminek sikerült átugrania az ötvenezres – már-már a sikert jelentő – nézőszámot. Megérdemlik az alkotók és a gyártók, hogy minél többen voksoljanak rájuk a pénztáraknál, ugyanis ez az egy esélye maradt a hazai filmgyártásnak.

11-utodomara_400Mert ha megnézzük a tavalyi termést, akkor nyugodtan mondhatjuk, a magyar filmgyártás meghalt. Miközben egy B kategóriás amerikai film – mint amilyen a bűncselekmények közé sorolható Utódomra ütök – is több tízezer nézőt vonz a magyar mozikban, a hazai filmesek képtelenek erre az attrakcióra. A Zimmer Feri 2 valamennyi gyártóját – a megalázott színészek kivételével – hosszú évekre el kell tiltani a filmgyártásról, ahogy az idén közönségfilmként beharangozott többi mű alkotóját is. Tessék átengedni a terepet olyan fiatal filmeseknek, mint akik a Czukor Show-t vagy a Rózsaszín sajtot elkövették, és költsük az ilyen filmek reklámozására az állami forrásokat.

Már, ha lesznek ilyen források. Ugyanis úgy tűnik, a hazai filmgyártás pénzügyi alapjait adó Magyar Mozgókép Közalapítványt olyan szintes sikerült az elmúlt években kirabolni, hogy nemcsak leendő filmekre nem maradt pénz, de a szokásos filmszemlére és a legyártott mozik kifizetésére sem futja már. Miközben iszonyatos összegeket toltak bele nagynevű rendezők, producerek, és egyéb szerencselovagok – általában ismerősök és barátok – nézhetetlen alkotásaiba.

11-szerelem_400Pedig nézhető filmet nem olyan nehéz készíteni. Tessék elballagni a napokban valamelyik moziba, és megtekinteni a Szerelem és más drogok című amerikai drámát, és talán érthető lesz, miről beszélek. Vettek egy roppant egyszerű történetet, írtak belőle egy tisztességes forgatókönyvet, felvettek néhány képzett dramaturgot és szövegírót, majd egy becsületes rendező filmre vitte mindazt, amit a többiek elképzeltek. A két főszereplő és a néhány mellékszereplő profi, de ilyen színészeket nálunk is lehetne találni. Ahogy olyan operatőrt is, aki a Szerelem és más drogokban látható módon tud világítani és filmezni. A vágót vissza lehetett volna még küldeni dolgozni, mert vagy 15 perccel hosszabb a film a kelleténél, de zokognánk, ha egy magyar filmnek csak ennyi hibája lenne.

Miért nem sikerül ez nekünk soha? Nem igaz, hogy a magyar nézők nem kíváncsiak a jó filmekre. Persze művészfilmekre – amelyeket csak a fesztiválok látogató kritikusok értenek – csak korlátozottan. És nemcsak röhögni akarunk, mert mintha ez lenne a hazai közönségfilm alapvetése. Elmesélt történeteket szeretnénk. Nem világmegváltást, mély gondolatokat, csak egyszerű, becsületes mozikat. Olyan nagy kérés ez?

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Megosztás:

Legfrissebbek

Hírlevél feliratkozás

spot_imgspot_img

További írások
Kapcsolódó

Szakmázzunk!

Ismét van Szolnokon egy kiállítás, amiről alig lehet hallani, és amit nem könnyű megtalálni. Persze azt is csak bennfentesként sejtem, hogy mi a tárlat célja. Mindezek ellenére roppant szórakoztató a Szak-Ma-Múlt című kiállítás.

Beszélnünk kellene róla

Az egykori szocialista vállalatok privatizációjáról és későbbi sorsukról, vagy éppen a rendszerváltás előtti, kvázi "rabszolgamunkáról" nekünk is ideje lenne filmeken (is) mesélni. A kisemberek szemszögéből. Még akkor is, ha nálunk A változás valutájához hasonló alaptörténet nincs.

Kazettás emlékeink

Csévéltem magnókazettát ceruzával, törtem ki és ragasztottam le törlést akadályozó és engedő bütyköt kazettán, de sajnos nem raktam el eredeti csomagolású TDK-t, sőt üres csomagolást sem. Palády Zoltán szerencsére igen. És mindent megírt a Magnókazettás emlékeim című könyvében.

Időtálló félszázad

A Jubileum téren 1975 óta álló Tanúhegy című alkotása miatt Szolnok kultúr- és helytörténetében is megkerülhetetlen Gyurcsek Ferenc szobrászművész, akinek az Aba-Novák Kulturális Központ Agóra kiállítótermében látható tárlata. Számtalan elgondolkodtató és időtlen alkotással.