Mármint a Tisza-part mellvédje. Azon kívül, hogy alacsony értelmi szinten lévők primitív önkifejezési felületként használják egyre több helyen, nulla kockázat mellett. Meg, mint a Tisza szálló előtt látható, már hirdetési oszlopként is funkcionál. Kit zavar? Mikor lesz belőle piszoár - csak a megfelelő oldalra kell állni -, szeméttároló, kutya- és/vagy madáretető, ruhaszárító, esetleg bontott anyag? Mert úgy tűnik, Szolnok legszebb sétányával azt lehet csinálni, amit az úri közönség akar.

A Tisza-parton, a református templomnál lévő - egyébként kulturált - játszótéren lévő hirdetőtábla két évvel ezelőtt is hasonlóan nézett ki. Annyi a változás, hogy a városi folklór alpári hangú művelői sokat azóta is dolgoztak rajta, gondolom, a felnövekvő generáció okítása céljából. Olvasgassák! És döntsék el, hogy így van-e ez rendjén.

A belvárosi templommal szemben gyönyörűen felújítottak egy régi szolnoki házat. Az utcafrontra tetszetős ereszcsatornákat tetetett az építtető. Hiba volt? Nagy a baj, ha igen. Mert a hiba nem nála van. Ha el akarták lopni, miért hagyták félbe? Ha csak rongálni akartak, miért nem tört el a kezük? Hol a hiba?

Sajnos nincs abban semmi különös, hogy a lomtalanítás nyomai ugyanolyan lassan tűnnek el Szolnok utcáiról, mint tél végén a kidobott karácsonyfák. Mert valami későn került a ház elé. Mert széttúrták a halmokat. Mert a szállítók is belefáradtak. Mindegy is, miért. A nyomok hetekig, hónapokig állítják ki rólunk, szolnokiakról - mindannyiunkról - a szegénységi bizonyítványt.