Van, amikor külföldön járva igyekszik titkolni az ember, hogy honnan jött. Mert vannak honfitársaink, akik miatt olykor lesütött szemmel, a fal mellett kell járni. A kép Linz, elképesztően szép ablakairól is híres - tehát turistamágnes - székesegyházának bejáratánál készült. Ami néhány magyarul beszélőt nem a szépsége, hanem egy aljas biznisz miatt vonz. Hát, ha ezt ki is kell írni, akkor ilyen kép is él rólunk Európában. Elnézést!

Ha nem olvastuk volna a városvezetők diadalittas FB-bejegyzéseit, nem jártunk volna soha a Felső-szandai réten a bevásárlóközpontok környékén, akkor is pontosan tudhatnánk, hogy a közelmúltban Szolnok új gyorsétteremmel "gazdagodott". Brit tudósok már Szolnokon is vizsgálják, hogy a gyorséttermek csomagolóanyagainak terjedési sebessége és az éttermektől mért távolságuk mitől függ. A Tiszaligetet alig egy hónappal a nyitás után már elérték. Azaz már ott is nyomot hagyott a fejlődés.

A klasszikus poén, hogy olimpiát akarunk rendezni, miközben egy hétköznapot se tudunk problémamentesen lebonyolítani. Szolnok nem akar olimpiát rendezni, csak újabb és újabb építkezésekbe fog bele, miközben a meglévő dolgokat sem tudja rendben tartani. Épül a 21. századi vártorony meg az újabb sétány körülötte, közben a Zagyva túlpartján veri fel a gaz a régit. Mi lesz itt, ha még több sétányunk lesz, mint seprűnk?

Csak egy apró csavar. A fa úgysem szól. Jobb lenne, ha szétdobálnák a csikket meg a szemetet a fa körül? Tekinthetjük ezt recycling-nak is, hiszen ez a kukává lett konzervdoboz végezhette volna egy kukában is, aztán meg egy szeméthegy gyomrában, ahol évszázadok alatt bomlik le. Most tényleg ez a legnagyobb baj? Milyen kép? Nehogy már ez az apró doboz rondítson bele a városképbe! Tudjunk már viszonyítani! Jóvanazúgy.