Miért árválkodik az Eötvös téren egy kútcsonk - csak a cső, se csap, se víz - az évtizedek óta működő másik kúttól 10 méterre? Elvesztette a kutak csatáját? Elnyomják? Nem hagyják kibontakozni? Sóvárog a pusztuló víztorony vize után? Netán azt mutatja, hogy mindenki így járhat? Esetleg az elmúlás, a pusztulás mementója? Vagy csak a nemtörődömség, nem az én kertemben-házamban van, tehát nem érdekel. Kút a foltját keresi?
A megyei rendőr-főkapitányság homlokzatára egy évvel ezelőtt jutott pénz. A százéves épület előtti járda viacolorozása pár éve szintén belefért a költségvetésbe. Idén a Baross utcai aszfalt is megszépült. Csak a rendőrség előtti kerítésre nem futja senkinek. Lehet, hogy azért, mert ez egy "senki kerítése". Ettől függetlenül persze mindannyiunké a szégyen, hogy Szolnok egyik szép utcájában, egy megújult régi ház előtt, ahol ráadásul egy közintézményünk működik, mindenki szeme láttára pusztulhat a kerítés.
Szolnokon szobrokat avatunk, rombolunk, áthelyezünk, újraöntünk avagy csak róluk vitatkozunk. Közben a város egyik legrégebbi köztéri szobrának a torzója lassan, de biztosan pusztul a Belvárosi Nagytemplom tövében. A Templom utcai csonkon már egy fa is kinő. Minden városnak van Szentháromság szobra. Nekünk is. Csak ez ilyen. Ilyen szolnoki.
Nem jó érzés mostanában a 4-es főúton átvezető kerékpárút, belvároshoz legközelebb eső alagútjában kerékpározni. Ugyanis újra ott az a jel, ami néhány évente itt-ott feltűnik Szolnokon, és nem sok jót jelent. Nem volt nálam festék vasárnap este, nem tudtam lemázolni. Meg nem is szeretnék rongálásos kabátlopásba keveredni. És talán van gazdája is annak az alagútnak, aki esetleg előbb-utóbb csak észreveszi, hogy feltűnt ott az a jel.
A város értékes kiállításainak, remek programjainak alig van köztéri plakátja, tehát nem is tudnak róluk csak a nagyon kíváncsiak. Az viszont az egész városnak világos, hogy valahol kubai salsat lehet majd tanulni. Mert ilyen igénytelen, ideiglenes plakátokkal minden további nélkül tele lehet szórni Szolnokot. Ki ad erre engedélyt? Ki gondolja azt, hogy ez így rendben van? Miért kell nekünk közösséget vállalni az igénytelenséggel?
