Az 1970-ben közpénzből felépített, egykor nyolcszáz vendég leültetésére és kiszolgálására alkalmas Aranylakat étterem az utóbbi évtizedben Szolnok egyik szégyenfoltja lett. Ráadásul a város legfrekventáltabb helyén, ahol nemcsak az átutazók, de a nálunk kirándulók, a Ligetbe érkezők és Tisza parton sétálók is biztos, hogy észrevehették. Hogy mikor fogadott utoljára vendéget, nem tudom. Azt viszont igen, hogy az elmúlt hónapokban leginkább hajléktalan tanyaként funkcionált. Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a pár héttel ezelőtti helyzethez képest minden megoldás csak jobbat hozhat ezen a helyen.
Persze, a minden megoldáshoz fűzhetnénk néhány kitételt.
Kezdjük azzal, hogy az elmúlt évek életveszélyes romhalmazának őrzése egyenlő volt a nullával. Csak a szerencsén múlott, hogy egy erősebb hétvégi buli idején vagy a téli hidegben nem történt tragédia a romok között. Mert különben a valódi felelősök megtalálása helyett ment volna az egymásra mutogatás. Városlakóként ugyanis feltehető a kérdés: kinek a felelőssége, hogy egy életveszélyes romot őriztet vagy sem a tulajdonosa.
De menjünk tovább! Az a hír járja, hogy a múlt héten elindult valamiféle bontás vagy építkezés az Aranylakat területén. Az itt-ott kibontott falakon, kivert ablakokon és téglahalmokon kívül erre azonban semmi sem utal. Sehol egy figyelmeztető tábla, hogy veszélyes építési terület, sehol valamiféle hevenyészett kerítés, a tulajdonosra vagy kivitelezőre vonatkozó feliratról nem is beszélve. Amit nem ment, hogy Szolnok építkezésein ez általában nem is szokás. Mert senki nem követeli meg. Így ha véletlenül tűz üt ki egy építkezésen, lehet kapkodni, hogy kié a terület, ki tudhatja, hol vannak a közműkapcsolók. Nem akarok senkinek belegázolni az érzelmi világába, de az illetékes építési hatóság és a városért felelősséggel tartozó polgármesteri hivatal teljesítménye ezen a téren nulla.
Minderre persze lehet azt mondani, hogy az Aranylakat jó ideje magántulajdon, így a város közössége nem sokat tehet. Mondhatjuk, ha a parasztvakítás népszerű elfoglaltságát akarjuk folytatni.
Szerintem közünk van például ahhoz is, hogy Szolnok egyik emblematikus helyén mi épül. De nem csak annyi, hogy amikor elkészült, rácsodálkozhatunk és maximum megszokhatjuk. Mert, ami a belvárosi híd lábához épül, az minimum fél évszázadra fogja meghatározni a környék arculatát. Az átadás után egy évvel pedig már senki nem fog emlékezni a beruházóra és a kivitelezőre, a tervezőről nem is beszélve. Hanem, aki ránéz az épületre, Szolnokról alkot véleményt. Hogy mi alapján, azt sajnos még nem tudhatjuk. Mert a jogszabályokat betartva, nem vagyunk érintettek.
Ám a társasházépítés olyan további kérdéseket vet fel, amelyekhez minden szolnokinak köze van. Megkezdődik-e ezzel a Tiszaliget lakóövezetté alakulása? A lakásépítés meg fog-e állni a belvárosi híd lábánál?
Nevezzenek nyugodtan rosszindulatúnak, de nekem a válaszaim: igen és nem. Azaz, ha az Aranylakat helyén lakásokat kezdenek építeni, akkor a Tiszaliget elindul a lakóövezetté válás útján, és nem fog megállni annál az egy háznál. Mert precedens születik. Amire minden vállalkozó és ingatlantulajdonos hivatkozhat, és akár perrel is kikényszerítheti, hogy lakóházakat építhessen. Pillanatokon belül felértékelődhetnek az elhagyott vállalati üdülők, üres telkek és zöldfelületek. Amihez a szolnokiaknak csak annyi köze lesz, hogy éveken, évtizedeken keresztül kerülgethetik a Ligetben az építkezéseket és a teherautók.
Kívánom, hogy ne legyen igazam! Kívánom, hogy ismét koppintsanak az orromra az illetékesek, akik csak tájékoztatni felejtettek el, de nem merik a Tiszaligetet lakóparkká silányítani! Kívánom, hogy csak az Aranylakat helyén éktelenkedő szemétdomb tűnjön el! Már, ha lehet három kívánságom.
