Egy letűnt kor marketingeszközeinek maradványaiként meredeznek a város több pontján is ezek a valamikori hirdetőtábla-keretek. Igényes, de rozsdás vasmunkák. Biztos van tulajdonosuk is, ezért nem lehet őket eltávolítani még akkor sem, ha már nincs értelmük, csak a városképet szennyezik. Mit hirdetnek? A múló időt?

Itt van az ősz, itt van... Hullanak a levelek... És, amit nyáron eltakartak a fák, azok ismét a szemeink elé kerülnek. Dühönghetünk, ötletelhetünk, de leginkább csak tehetetlenül nézhetjük, ahogy Szolnok épített öröksége, várostörténetileg fontos építményei, egykori turisztikai tervei elpusztulnak. Az átgondolatlan privatizáció, a haszonszerzés, és korábbi rossz döntések foglyul ejtették Szolnok álmait. Évek jönnek, mennek és lassan elmaradnak...

Most még csak bosszantó probléma a Madách utcai sikátornál lévő lyuk. Egyrészt a parkoló autók és a lyuk - a terelő bója - között nehezen férnek el a mindenféle méretű járművek, ezért a bója sokszor odébb kerül. Másrészt az erre járó gyalogosok, bringások is nehezen veszik észre az alattomosan megbújó lyukat. Az igazi baj azonban akkor lesz, amikor a környéke beszakad. Talán pont egy olyan építőanyagot szállító teherautó alatt, amilyen alig egy hónap alatt előidézte ezt a lyukat. Más haszna érdekében ismét a városnak lett/lesz kára.

"A Molnárfecske-telep Szolnok legjelentősebb természeti értéke, az épített környezet és a természet együttélésének szép példája. Az ország legnagyobb ismert fészkelő telepe 1980 óta védett. A legtöbb fészek a Ságvári Endre körúton található..." Fészket még találtam, fecskét is láttam, de a védett telepre utaló emléktáblának jó ideje nyoma veszett. Igaz, nem a Ságváriról, hanem a Boldog Sándor István körútról, a piac közeléből. Nesze neked értéktár!